Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)
hangoztat, területi engedményekkel kell megvásárolnia. A Kisszeivanovval való legutóbbi találkozással kapcsolatban ezek a hírek bolgár vonatkozásban már konkrét formát is öltöttek (1. 161/pol. számú jelentésemet 5 6) és hasonló hírek keringenek a legutóbbi felvidéki események kapcsán a magyar területi igényekről is. Ez volt az oka annak, hogy Sztojadinovics kénytelen volt Újvidéken olyan határozottsággal állást foglalni minden területi módosítással szemben és ez volt az oka annak is, hogy Nagyméltóságod szavaira nem válaszolhatott melegebben. Andrics szerint a Vajdaság egész lakossága felfigyelt Nagyméltóságod kijelentéseire és abból a körülményből, hogy Nagyméltóságod szavai szerint fontosabb kérdésekben még van (habár csekély) nézeteltérés a két kormány között, arra következtettek, hogy ezek a fontosabb kérdések csak a határra és a kisebbségekre vonatkozhatnak, már pedig a kisebbségi kérdés volt az, melynek felvetése Csehszlovákia megcsonkítását eredményezte. Ilyen körülmények között tehát, bármily magasra értékelték is Nagyméltóságod beszédének külpolitikai jelentőségét, azt a szolgálatot, melyet ők korrekt magatartásuk fejében tőlünk — felfogásuk szerint joggal — elvárhattak volna, ez a beszéd nem tette meg nekik. Andrics szavaival kapcsolatosan a következőket szeretném megjegyezni: Hiszem, hogy az, amit nekem előadott, nagyjában megfelel a tényeknek. De hozzá kell tennem, hogy Sztojadinovics belpolitikája minden új közeledés létrehozásánál az volt, hogy olyan színben tüntesse fel magát, mintha a másik (német, olasz, bolgár) partner volna az, aki a közeledést szinte erőszakolja és ő csak lassan enged az illető kívánságainak. Fel kell tehát tételeznem, hogy még abban az esetben is, ha Nagyméltóságod szavai még előzékenyebbek lettek volna is, Sztojadinovics válasza nem sokban különbözött volna attól, amit tegnap tényleg mondott. Sztojadinovics válaszának megítélésénél tekintetbe kell venni nemcsak azt, amit rólunk, hanem azt is, amit más államokról mondott. A szövetséges Görögországot, Törökországot és Romániát együttesen két és fél sorban, az „örökbarát" Bulgáriát két sorban intézte el, míg nekünk mégis öt sort juttatott. Az a mód pedig, ahogyan a vele papíron még mindig szövetségi viszonyban levő Csehszlovákia sorsáról beszélt, egyenesen lealázó és sértő volt. Az volt a benyomásom, hogy Andrics korántsem ítéli meg olyan optiinisztikusan a kormány választási kilátásait mint főnöke. 5 7 Már az előző alkalmakkor, amikor egy megnyugtató magyar nyilatkozat leadását sürgette nálam, némi aggodalom volt észlelhető szavaiban. Most az volt az érzésem, hogy ez az aggodalom erős mértékben fokozódott. Függetlenül attól, hogy Sztojadinovicsék Nagyméltóságod nyilatkozatát hogyan kívánják értékelni, magam részéről a magyar—jugoszláv viszony jelenlegi fázisát következőkben vagyok bátor jellemezni: A jugoszláv kormány a krízis alatt tanúsított higgadt magatartásával kétségtelenül nagy szívességet tett nekünk, még akkor is, ha tekintetbe 5 6 A jelentés nem található a külügyminisztérium iratai között. 5 7 Stojadinovic, Milan, jugoszláv miniszterelnök és külügyminiszter. 8* 115
