Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

és nehezen leplezett dühvel volt kénytelen gépezetét ezen munka szolgá­latába állítani, természetesen másképen vélekedik és minket többé­kevésbé egy kalap alá vesz a németekkel -— mely beállításban nagy szerepe lehet az oda Budapestről beérkező angol hivatalos jelentéseknek. Kiveszem azonban ez alól magát Lord Halifax-ot, ki Chamberlain lojális munkatársa és edinburgh-i beszédében 1 3 nyíltan elismerte a magyar követelések jogos­ságát és a velem folytatott beszélgetésében 1 4 mindig tárgyilagos, sőt jó­indulatú volt. A csehországi kisebbségek kérdésének néprajzi alapon való megoldása után itt most mind sűrűbben felvetődik az a kérdés, hogy ezen probléma elintézése, mint diplomáciai előakta, vájjon további következményeket fog maga után vonni? Mikor és mily módon kerül majd sor a többi Közép­európában szétszórt kisebbségek kérdésének felvetésére és megoldására ? A jugoszláv Régensherceg és Carol király találkozása, 1 3 valamint ez utóbbi küszöbön álló londoni útja, 1 0 mind jelek arra, hogy a kisebbségek kérdését megindító cseh—német—lengyel—magyar probléma lavinája nem fog meg­állani a müncheni megegyezéssel. Angol körökben e tekintetben azonban mind sűrűbben hallani azt a nézetet, hogy ezek a kérdések Angliát közvetlen nem érdeklik, hogy intézzék el azokat maguk az érdekelt felek, mert Angliá­nak épen elég volt egyszer a távoli és érdektelen csehek miatt majdnem világháborúba keverednie. Arra, hogy Anglia mindjobban visszavonulni készül az ilyen közép-európai helyi problémáktól, világos jel az is, hogy midőn a magyar és cseh kormányok német—olasz döntőbíróságra bízták ügyük elintézését, itt egyetlen hang sem hallatszott, mely Anglia közre­működését is kívánta volna eme probléma megoldásában, holott a mün­cheni jegyzőkönyv két másik aláíró nagyhatalma, ha kívánta volna, meg­találhatta volna a jogalapot arra, hogy a döntésben a másik két nagy­hatalommal egyenrangú félként résztvegyen. Ezt a kívánságot azonban, sem a kormány-körök, sem az ellenzék köréből egyetlen hang sem hozta fel. Az angolok örültek, hogy a német—cseh kérdést sikerült, ha nem is éppen dicsőséggel, de legalább biztonságban likvidálniok. Az az elszigetelődés minden európai probléma iránt, mely most itt kezdetét vette, természetesen következménye Franciaország meggyengült nemzetközi helyzetének is. Addig amíg Franciaország újra be nem kapcso­lódhatik mint hatalmi tényező az európai kérdések megoldásába, azaz addig, amíg a francia pénzügyek, a francia haderő kifejlesztésének kérdése megoldva nincsenek, addig Angliának mint Franciaország szövetségesének ezen szerepéből kifolyólag igen kevés tennivalója lesz. 1 3 Halifax angol külügyminiszter 1938. október 24-én Edinburgbau elhangzott beszé­dében az alábbiakat jelentette ki: Elismerjük, hogy Magyarországnak jogos követelése, vannak és reméljük, hogy meg fogják találni az utakat és módokat azok kielégítéséhezi Pesti Hírlap 1938. október 25. 1 4 Halifax angol külügyminiszter és Barcza londoni magyar követ fent említett beszél­getéseiről lásd: DIMK. II. 398., 398a„ 446., 563. sz. iratát. 1 5 Pál jugoszláv régensherceg és Károly román király november 4-i bukaresti találko­zására utal. Lásd erről e kötet 11. sz. iratát. 1 6 Károly román király 1938. november 21-ére tervezett londoni útjára utal. Lásd erről e kötet 77. sz. iratát. 90

Next

/
Thumbnails
Contents