Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - III. Magyarország külpolitikája Kárpát-Ukrajna megszállásának időszakában (1939. március 1. —1939. március 31.) 511

565. A VARSÓI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Varsó, 1939. március 31. Szigorúan bizalmas! 104/pol.—1939. A német nagykövettel

29

2 folytatott mai konverzációm alkalmával azt a személyes nézetemet fejeztem ki, hogy Beck úr semmiesetre sem fogja odaadni magát egy Németország bekerítésére irányuló politikának. E nézetem alátámasztására kifejtettem, hogy 1. Beck úr mindig ellenzője volt blokkok létesítésének; 2. azt a nézetet vallja, hogy az államoknak elsősorban saját erejükre támaszkodva önálló politikát kell folytatniok a külállamokhoz való viszonyukat bilaterális alapon rendezve; 3. a lengyel kormány változatlanul az 1934. évi lengyel—német megegyezés alapján áll. Moltke úr előrebocsátván, hogy információk felett nem rendelkezik, azon nézetének adott kifejezést, hogy a lengyelek bár valószínűleg nem is fognak az angolok által inaugurált bekerítési politikában közreműködni, azonban hajlandók lesznek egy közbeeső megoldásra. Nevezetesen egy a francia—lengyel szövetségi szerződés mintájára Angliával kötendő és a kölcsönös fegyveres támogatást biztosító egyezmény létesítésére. Ez természetesen új helyzetet fog teremteni. Az 1934 évi német—lengyel megállapodáskor a francia—lengyel szövetségi szerződés már fennállott és ez nem akadályozta meg annak az egyezménynek létrejöttét, amely számtalan nehézség dacára biztosította Németország és Lengyelország békés egymásmelleit élését. Az Angliával kötött szerződés azonban egy olyan novum lenne, amely feltétlenül hátrányosan fogja befolyásolni a két ország közti atmoszférát. „Miként már említettem -— jegyezte meg Moltke úr •— a lengyelektől semmi lehetetlent sem kértünk." (Szavai elárulták, hogy valóban Danzig bekebelezéséről volt szó.) „E kívánság egyébként sem új keletű. Erről az utóbbi hónapokban ismételten szó esett közöttünk. A lengyeleknek stratégiai aggályaik vannak, mert szerintük a szabad városnak német csapatok által való megszállása folytán a korridor még jobban elszűkülne, illetve veszélyeztetve volna. Ezzel szemben áll azonban az a körülmény, hogy a birodalmi kancellár ajánlata — annak elfogadása esetén — igen hosszú időre biztosította volna Lengyelországnak a korridor békés birtoklását. Attól tartok — tette hozzá — hogy a birodalmi kancellár nagy csalódást fog érezni a lengyelek magatartása miatt, ami természetesen nem maradhat hatás nélkül a két ország viszonyának alakulására." Ami pedig Csehszlovákia felosztását illeti, nem értem, hogy a lengyelek most egyszerre miért neheztelnek emiatt, holott politikájuk éveken át kifejezetten erre irányult. Annál érthetetlenebb ez, mert elérték az annyira áhított közös határt is. 29

2 Moltke, Hans Adolf •687