Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - III. Magyarország külpolitikája Kárpát-Ukrajna megszállásának időszakában (1939. március 1. —1939. március 31.) 511
Interlokutorom harmadik kérése az volt, hogy a saját kézírásával írt és aláírt eredetiben mellékelt nyilatkozatot, 27 7 amelyben magát „Kárpátukraina elnöké"-nek mondja, adassam le a Magyar Távirati Iroda útján. Ebben Yolosin megcáfolja a román külügyminiszter tegnapelőtti nyilatkozatának azt a részét amely szerint Volosin a román kormánynak felajánlotta volna Ruszinszkó odacsatolását, mert ő (Volosin) csupán azt kérte a szomszédos román prefektúrától, hogy a veszélyeztetett személy- és vagyonbiztonság védelmére nyújtson segítséget a magyar csapatok bevonulásáig. „Kárpátukraina elnöké"-nek negyedik kérése az volt, hogy szeretné mielőbb tudni, hogy az ő területének (az ukrán vagy rutén jelzőt itt is kerülte) milyen lesz az államjogi helyzete. Az ötödik kérés arra irányult, hogy a szegény menekültek által szökésük alkalmával magukkal hozott cseh koronák a magyar állam által méltányosan váltassanak be, mert külföldön semmit sem kapni értük. Itt az volt a benyomásom, hogy inkább saját cseh koronáira gondolt, mint a menekültekéire, akiknek ingyenes hazaszállítását egyébként szintén kérte, minderről azt állítván, hogy külföldön is „kitűnő politikai hatást váltana ki". Végül hogy magas méltóságát előttem is igazolja, elővette a volt csehszlovák külügyminisztérium által kiállított diplomáciai útlevelét, amelyben persze még mint Kárpát-ukraina miniszterelnöke van feltüntetve. Erre az útlevélre kéri a vízumot az esetre, ha a magyar kormány őt bántatlanul hajlandó az országba beengedni. Midőn Volosin előadását befejezte és láttam, hogy a magával hozott és belgrádi követünk által nekem jelzett állami autóról egy szó említést sem tesz, feltettem a kérdést, hogy mi is van azzal a bizonyos gépkocsival. Volosin egy pillanatra meghökkent, majd azt válaszolta, hogy a gépkocsit, amely annyit futott, hogy már alig ér valamit, Nyárádi püspöknél annak belovár-kőrösi rezidenciájában helyezte el. A jeles férfiú azzal távozott el, hogy holnap reggel Cirkvenicába utazik, hogy az utolsó hetek izgalmait kipihenje. Azon érdeklődésemre, hogy társai itt maradnak-e, azt válaszolta, hogy Stefán Ágoston vele megy Cirkvenicába, Révai pedig tegnap visszautazott Bécsbe és egyelőre Németországban fog tartózkodni. Végül legyen szabad megjegyeznem, hogy a volt „kárpát-ukrán" miniszterelnök abnormális ember benyomását tette rám. Még mindig kormányfőnek (a mellékelt nyilatkozatban Kárpátukraina elnökének írta magát) 27 7 Az 1939. március 29-én kelt nyilatkozat a következőképpen szól: ,,A romániai sajtó közleményeivel szemben, melyek Kárpát-Ukrajnának Romániával való kapcsolódásáról szóltak, meg kell állapítanom a következő tényeket: A csehszlovák köztársaság felbomlása után Kárpát-Ukrajna tartománygyűlése is kimondotta önállóságát és arról a szomszéd államokat kiértesítette. Mint szabad állam még aznap elküldötte megbízottait Budapestre az állami hovatartozás és autonómia megbeszélésére. A csehszlovák hadsereg váratlan kivonulása után a Romániával szomszédos községekben helyi felelőtlen elemek felkeléseket szítottak és ennek következtében a Máramarosszigetre menekült lakosság kérésére kérdést intéztünk az ottani prefektúrához, vajon nem volna-e lehetséges román részről segítséget nyújtani a veszélyeztetett személy- és vagyonbiztonság védelmére a magyar csapatok bevonulásáig. Azonban Kárpát-Ukrajna kormánya senkinek sem adott felhatalmazást arra, hogy az állami hovatartozandóság ügyében bárkivel tárgyaljon azokon kívül, kiket Budapestre küldöttünk. Dr. Volosin Ágoston s. k. Kárpát-Ukrajna elnöke." Küm. pol. 1939 - 7-1458. (1816) 679
