Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - III. Magyarország külpolitikája Kárpát-Ukrajna megszállásának időszakában (1939. március 1. —1939. március 31.) 511

Beszélgetésünk közben Guariglia úr szóbahozta azt a gyakorlatilag igen nehéz és szinte megoldhatatlannak látszó helyzetet, amely azáltal keletkezett, hogy a nyugati nagyhatalmak megtagadták Cseh és Morvaország annexiójának elismerését és ebből különböző gyakorlati következtetéseket vonnak le. Közben azt kérdezte tőlem, szándékunkban áll-e Ruszka-Krajna annexióját itt valamilyen módon notifikálni, amire azt válaszoltam, hogy erről nekem értesülésem nincs. Erre az olasz nagykövet azt tanácsolta nekem, hogy amennyiben egy ily szándékról értesülnék, hívjam fel kormányom figyelmét arra az igen kellemetlen helyzetre, amelynek ez esetben kitennők magunkat. Nézete szerint, bár a magyar—lengyel határ létesítését itt mindenki helyesli, a francia kormány tekintettel a német precedensre mégsem tehetne mást mint megtagadni Ruszka-Krajna annexiójának elismerését. Ha egy esetleges notifikációtól tartózkodnánk, úgy bizonyára hallgatólagosan tudomásul fogják venni az új helyzetet. Guariglia úrral szemben csak annyit jegyeztem meg, hogy nálunk bizonyára gondoltak ezekre a konsziderációkra. Az olasz nagykövet rendkívül barátságosan és jóindulatúan fejezte ki előttem tanácsait és mindenképen kerülni akarta azt a látszatot, mintha beavatkozni kívánna. Tekintve azonban, hogy véleményét igen határozottan fejezte ki, mégis szükségesnek tartottam, hogy erről Neked jelentést tegyek. Szívélyesen üdvözöl igaz barátod Khuen-Héderváry Sándor Küm. res. pol. 1939-21 — 336. Eredeti tisztázat. 541. A PRÁGAI MAGYAR IDEIGLENES ÜGYVIVŐ JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Prága, 1939. március 23. 67/pol. - 1939. A cseh lakosság hangulata a német megszállásra való reagálásban szabályszerűen „lázgörbét" írt le március 15-ikétől a mai napig. Midőn a rádió útján a berlini megegyezés híre az említett nap kora reggeli óráiban elterjedt, a főváros lakosságán rezignált csüggedtség vett erőt s a szemlélő az utcán, a villamosokon ismét tanúja lehetett az elmúlt év őszén tapasztalt jeleneteknek, midőn kiderült, hogy a „szövetségesek" sorsára hagyták a köztársaságot; most is tanácstalanul ődöngő járókelőket, síró asszonyokat lehetett látni s a reménytelenség csöndje érezhetően ráfeküdt a fővárosra. De a hangulat erről a mélypontról rövid néhány óra alatt egész magasra szökött fel: amikor a német motoros élosztagok már teljes számban befutot661