Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - III. Magyarország külpolitikája Kárpát-Ukrajna megszállásának időszakában (1939. március 1. —1939. március 31.) 511

517. A BUKARESTI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Bukarest, 1939. március 19. 64/poI. — 1939. Szigorúan bizalmas! A német—román gazdasági egyezmény végrehajtására vonatkozó kérdések megbeszélésének címén már február havában tárgyalások indultak meg Bukarestben a román kormány és a Wohltat miniszteri igazgató vezetése alatt ideküldött német delegáció között. Ezeket a tárgyalásokat akkor a legmesszebbmenő titoktartással vezették, úgy hogy a szóba került témákról úgyszólván lehetetlen volt információt szerezni. A német delegáció állítólag elsősorban petróleum kutatási és termelési koncessziók megszerzésére törekedett, még pedig úgy, hogy az erre vonatkozó törvényben megszabott, a román kormány számára túlságos előnyöket biztosító feltételek módosítását, valamint azt is kívánta, hogy a német vállalat a kitermelt nyers petróleum felett a clearing megállapodásának megfelelő elszámolás mellett szabadon rendelkezhessék. Ezenkívül, a szója termelésre vonatkozó megállapodás analógiájára, más olajos magvak termelésére, a Dunadeltában nagy kiterjedésű nádtermelésre iparkodott a német delegáció megegyezést létesíteni s egyes román ipari vállalatokban kívánt a német tőke számára részesedést szerezni. Végül a márka átszámítási árfolyamának újabb megváltoztatását is szóba hozta. A tárgyalások akkor nem vezettek eredményre, de Wohltat azzal távozott, hogy rövidesen újból visszatér Bukarestbe. A napokban ez be is következett és a tárgyalások újból megindultak. A Bukarestben általában elterjedt hírek szerint Wohltat ezúttal sokkal határozottabban lépett fel s kívánságai állítólag már olyan formát és tartalmat kaptak, mintha a Birodalom azt kívánná, hogy Románia nyersanyagok termelésére szorítkozzék és ebben is lehetőleg alkalmazkodjék a német kormány négyéves gazdasági tervéhez. Nem tudom megállapítani, hogy ez mennyiben igaz, de mindenesetre erre vezethető vissza az a külföldön elterjedt hír, hogy a román kormány ultimátumot kapott a német kormánytól. Az ultimátumra vonatkozó híresztelést úgy itt mint Berlinben megcáfolták. Londonban azonban — értesüléseim szerint — maga az ottani román követ

20

3 hivatalosan hozta az angol külügyminisztérium tudomására, hogy a birodalmi kormány gazdasági pressziót gyakorol Romániára. Erre vonatkozó közléseit, ugyancsak a román követ, az angol sajtóval és a Rádióval is közölte, sőt állítólag — angol hivatalos helyről is megerősítették volna azt, hogy a román kormány a német gazdasági presszióra felhívta az angol külügyminisztérium figyelmét s ezzel szemben védelmet vagy megfelelő gazdasági támogatást kért. Nem tartom valószínűnek, hogy a kormány formális ultimátumot kapott volna — s ebben rejlik az erre vonatkozó híresztelés „alaptalan' 20

3 Tilea, Viorel •626