Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - II. A magyar—német és a magyar—csehszlovák ellentétek kiéleződése; Csáky külügyminiszter németországi látogatása; Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz (1938. december 1. —1939. február 28.) 199

Az előadás azonban semmit sem igazolt feltevéseimből. Úgy érzem olyan jelentőségű kérdéseket érintett, melyekről kötelességem Nagyméltóságodnak jelentést tenni. Mivel az elnöki bevezetőben a megjelent, körülbelül 200—250 tagnak a legnagyobb titoktartást kötötték lelkére, nem állott módomban jegyzeteket készíteni, de a legfeszültebben figyeltem, mindjárt az első mondatok igen nagy-jelentőségű kinyilatkoztatásai után és az alábbiakban megpróbálom, amennyire hűségesen csak tudom, visszaadni Londonderry marquess szavait. A legfontosabb kérdésekben hangoztatott álláspontja mindenesetre úgyszólván szóról szóra tartalmaztatik jelentésemben. Meg kell itt még jegyeznem, hogy meghívóim határozottan kényelmetlenül érezték magukat az egész előadás folyamán éppen az én jelenlétem következtében. Tisztelettel jelentem továbbá, hogy egy Algernon Sladen nevű úr, ki évek óta hiába próbál konzervatív kerületet kapni, és ki „magyar szakértőnek" tolja fel magát, az egész konzervatív fiatalság mulatságára, figyelmeztette az est egyik rendezőjét, Gordon-Lennox-ot jelenlétemre. Sladen Pestről ismer évek óta. Különben mint „magyar szakértő" barátságot tart Garzuly Béla külügyminiszteri tisztviselővel, ki tavaly négy hónapot Londonban töltött. Továbbiakban adom az ülés lefolyását, Londonderry marquess beszédjét idézőjelekben. Az ,,1900" Ryder Streeti helységében közel 250 ember tolongott már fél kilenckor, jóllehet az ülés csak 9 órára volt meghirdetve. Nagy csodálkozással hallottam, hogy szenzációt várnak Londonderry beszédjétől. Gretten ezredes, konzervatív képviselő, a chairman, leánya súlyos betegsége miatt, nem volt jelen. Helyette Britten képviselő volt az est chairman-je. Rövid üdvözlés után Londonderry marquess állott fel szólásra és a következőket mondotta: „Barátom, Salisbury Lord, lemondása folytán ért egy éve engem a megtiszteltetés, hogy e konzervatív nemzeti szempontból, oly fontos egyesület engem választott meg elnökének. Szándékosan vártam eddig elnöki bemutatkozásommal mert a világ külpolitikai helyzetét olyannak ítéltem, mi előbb utóbb oly sorsdöntő elhatározások elé állítja hazánkat, hogy az utolsó momentum mindenkit egyesítő mozgalma számára igyekeztem tartalékolni szerény véleményemet. Nem az én személyem a fontos e vélemény megítélésében, de két igen súlyos mellékkörülmény. Az egyik: hogy akkor állottam mint miniszter a Légügyi Hivatal élén, a nemzeti koncentrációs kormányban, mikor Anglia még vezető pozícióban volt repülésügyi téren. A másik: hogy a sors akaratából én vagyok az a személy Angliában, ki a náci vezetők legfontosabbjaival személyes kontaktust akkor vettem fel és azóta is szisztematikusan folytattam, mikor még itt senkisem hitt egy megerősödött Németországban. Tettem ezt elsősorban értelmi és nem érzelmi motívumokból. Nem igaz, amit rólam ellenségeim állítanak, hogy maradéktalanul német-barát és antiszemita vagyok. Én csak származásom, hajlamaim és családi beállítottságomnál fogva konzervatív demokrata vagyok. A következőkben ki akarom fejteni, miért kellett a németekkel modus vivendit keresnem, miniszterségem folyamán, sőt azután is, mikor egyéb ajánlataim nem találtak meghallgatásra ! Ami pedig a zsidókat illeti, egyszer smindenkorra le kívánom szögezni: épen olyan jogú embernek tartom a zsidót mint sajátmagamat. Kijár, ha jó állampolgár, neki is ugyanaz 453-