Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - II. A magyar—német és a magyar—csehszlovák ellentétek kiéleződése; Csáky külügyminiszter németországi látogatása; Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz (1938. december 1. —1939. február 28.) 199

szasabban fejtegetvén s előrebocsátván, hogy a müncheni döntés az ethnográfiai elvre épült fel -— elmondta, hogy Bécsben csak igen nehezen tudta Chwalkowski urat Munkács és Ungvár átengedésére rábírni. A bécsi arbitrage után — folytatta — igen világosan leszögezte Kánya Őnagyméltósága előtt a német birodalom álláspontját a ruszinszkói kérdésben. Ennek dacára Budapest egy speciális csatornán Mussolinihez fordult, úgy állítván be előtte a helyzetet, mintha Németország hozzájárult volna a tervezett katonai akcióhoz. Az olasz kormányelnök azonban rövidesen megállapította a való tényállást. A német kormány nem helyeselhette a Magyarország által november közepén tervezett erőszakos megoldást. Elsősorban azért, mert a csehek akkor még egy 250 000 emberből álló jól fegyverzett hadsereg felett rendelkeztek. Németországnak nem lett volna módjában támogatni Magyarországot, amely egy izolált cseh—magyar háborúban könnyen alul maradhatott volna. Azonkívül a magyar fellépés teljesen blamírozta volna a bécsi döntőbírósági határozatot. „Es — tette hozzá — egyébként sem akartuk . . ." A német külügyminiszter érvelései némileg azt a benyomást keltették, mintha argumentumait álláspontjának igazolására sorakoztatta volna fel. Azonban azt a beállítását, mintha a magyar kormány a köteles őszinteséget elmulasztotta volna és végül utolsó kijelentését, amely talán önkéntelenül csúszott ki a száján, nem tudtam teljesen szó nélkül hagyni s azt válaszoltam, hogy bármennyire is figyelemmel kísértem az eseményeket, azok felől óráról-órára nem lehettem tájékozva, azonban az volt az érzésem, hogy a tervezett magyar akcióról a német kormánynak tudnia kellett. Azonkívül bizonyára azzal is tisztában voltak Berlinben, hogy mennyire gyűlöletes a magyar nemzet előtt minden, ami Trianonra emlékezteti. Ribbentrop közbeszólásomra azzal válaszolt, hogy épen olyan gyűlöletes előttük Versailles és mégis sok mindenről lemondtak. Lemondtak Elzasz-Lotharingiáról — és Lengyelország javára is területekről. Különben sem lehet minden politikai célt egyszerre elérni, tette hozzá. Ezután azt fejtegette, hogy velük, a németekkel lehet üzletet kötni, mert jó partnerek. De ennek feltétele az őszinteség. „Barátainktól megkívánjuk — folytatta — hogy őszinték legyenek velünk szemben s terveik felől informáljanak. Ezt annyival inkább megkívánjuk, mert ha ma valahol egy ágyú eldördül, az olyan komplikációkat hozhat magával, amelyek Németországra nézve sem maradhatnak közömbösek." A külügyminiszter környezete által eredetileg öt percre kontemplált beszélgetés Ribbentrop úr bőbeszédűsége folytán kissé tovább tartott, úgy hogy a pályaudvarra a vonat indulására kitűzött időpont után érkezett. A konverzáció egész folyama alatt a külügyminiszter vitte a szót s így csak néhány közbevetett mondatban volt alkalmam szavaira reflektálni. Hory rendk. követ és megh. miniszter Küm. pol. 1939 -21/7-628. Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték: berlini és római követségnek. 391