Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - II. A magyar—német és a magyar—csehszlovák ellentétek kiéleződése; Csáky külügyminiszter németországi látogatása; Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz (1938. december 1. —1939. február 28.) 199
net. mint inkább Daladier személyében és politikájában biztosítva is Ját. Az olasz követelésekkel szemben a szónokok aránylag mérsékletet tanúsítottak és a jobboldali képviselők is egyértelműleg visszautasították azokat. — A hangulatra jellemző Flandin felszólalása, aki több baloldali szónok kritikájára már nuancírozottabban fejtette ki azt az ismert tételét, hogy Franciaországnak vissza kell húzódnia saját gyarmatbirodalmának határai közé. Flandin mostani értelmezése szerint, ez a politika nem jelenti azt, mintha Franciaországnak kelet-európai pozícióját fel kellene adni. Flandin szerint Franciaországnak elsősorban a gyarmati birodalomban védelmére kell erejét összpontosítani, bensőleg regenerálódni és ennek megvalósítása után kerülhet sor esetleg egy szélesebb keretű és Európa keleti részére is kiterjedő francia politikára. Figyelemreméltó, hogy a szónokok a lengyel külpolitikával szemben a sajtó egy részében észlelhető támadó vagy kritizáló hangot nem használták és nagyobb megértést tanúsítottak Varsó törekv ései iránt. Különösen áll ez a jobboldali pártok szónokaira. Louis Alarin és Obetkirch képviselőkre. A külpolitikai vita folyamán nagyobb összecsapásra egyedül a Szovjetkülpolitikával kapcsolatban került sor a jobboldali pártok és a kommunisták között, amely gyakran heves jelenetekre és az ülés felfüggesztésére is alkalmat adott. A külügyi vita január 20-án Bonnet külügyminiszter nagy beszédével és Daladier miniszterelnök rövid, de energikus felszólalásával végződött. A kormány a radikális párt által előterjesztett napirendi javaslatot tette magáévá és szavazásra bocsátotta úgy az egész javaslatot, mint annak egyes részeit. A birodalom épségére vonatkozó részt a Kamara egyhangúlag, a szocialisták kiegészítő javaslatát elutasító részt 364 szóval 232 ellenében, míg az egész napirendi javaslatot 374 szóval 228 ellenében szavazta meg. A Kamara a külügyminiszter beszédét igen jól fogadta, — Daladier miniszterelnök felszólalásával pedig igen nagy sikert ért el. Nem akarom Nagyméltóságod becses idejét a két miniszter felszólalásának taglalásával igénybe venni, melyeknek szövege a sajtóból úgyis ismeretes. Mégsem mulaszthatom el, hogy néhány fontos körülményt ki ne emeljek. Figyelemreméltó, hogy Bonnet külügyminiszter nemcsak a francia—lengyel szövetség fennállását hangsúlyozta, amint ez várható volt, de az 1935-ben megkötött francia—szovjet paktumot 31 6 is. A mi szempontunkból legérdekesebb a Középeurópára vonatkozó rész. Nagyon jellegzetes, hogy Cseh-Szlovákiát egyáltalában nem említette és a volt Kisantant másik két államát illetőleg is csak az államfőkkel, itteni látogatásuk 317 alkalmával folytatott beszélgetéseiről és a gazdasági kapcsolatokról tett említést. Ebből azt a következtetést lehet levonni, hogy Franciaország sem a francia—cseh szövetséget, sem a Kisantante-ot gyakorlatilag nem tartja már létezőnek. (Megjegyzem, hogy jugoszláv kollegám, 31 8 aki nemrég felkeresett, konverzációkban a „megboldogult Kisentente"-ról beszélt.) 11 6 Az 1935. május 2-án aláírt francia — szovjet kölcsönös segélynyújtási szerződésről van szó. Lásd: Halmosy i. m. 360 — 363. 1. •'"'Károly király és Pál régensherceg 1938. novemberi párizsi látogatására utal. 31 8 Lukasiewicz. Juliusz 376
