Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - II. A magyar—német és a magyar—csehszlovák ellentétek kiéleződése; Csáky külügyminiszter németországi látogatása; Magyarország csatlakozása az antikomintern paktumhoz (1938. december 1. —1939. február 28.) 199

franciák mostani genfi tartózkodásuk alatt azt hangoztatták, hogy nem hisznek Magyarország kilépésében. Az angolok viszont pesszimisztikusan nyilatkoztak rólunk kb. úgy: they are charming people but what do you suggest we could do? Keresztet vetettek ránk. Oda számítanak minket szőröstől-bőröstől a tengelyhez. így érthető, hogy nem okozna náluk nagyobb meglepetést kilépésünk. Recenzust azonban igen. Anglia talán legtisztábban látja a genfi Liga mai tehetetlenségét és súlyos krízisét, de nem képzelhető el angol kormány, amely feladná a Népszövetség gondolatát és elfordulna a genfi intézménytől. Nem tehetik és nem teszik domíniumaik miatt, közvéleményük miatt és a Genfben még mindig létező publicisztikai Plattform miatt. Őket feltétlenül kellemetlenül érinti és kicsit bosszantja, ha valaki most rúg egyet a beteg oroszlánon. Ami áll Angliára, áll az egész angol-szász világra, beleértve az amerikai Egyesült Államokat, amelyek, akármilyen paradoxnak hangzik is, soha még nem mutattak annyi rokonszenvet Genf felé, mint most. E helyen szeretnék rátérni a leveledben foglalt konkrét kérdésedre is, hogy megítélésem szerint a Népszövetségi kölcsönszolgálattal kapcsolatban mily nehézségekkel kell számolnunk kilépésünk esetére. Válaszom ez: a Népszövetségi kölcsön csakis pszichológiai szempontból befolyásolhatna minket, mert elvégre ezeknek a kölcsönöknek köszönheti az ország, hogy egy adott, igen nehéz helyzetben talpra állhatott. Jogi akadályok, vagy kikötések, amelyek Magyarországot szabad elhatározásában korlátoznák, nincsenek. Azáltal ugyanis, hogy hitelezőinkkel megegyezést kötöttünk és 1938. január havában quasi el lettünk bocsátva a Népszövetség pénzügyi ellenőrzése alól, tisztán technikailag szólva, szabad kezet nyertünk és bizonyára elegendő volna, ha kilépésünk esetére pénzügyi kormányzatunk egy megnyugtató kijelentést tesz, mely szerint a népszövetségi kölcsön utáni kamatfizetéseket és amortizációt tovább fizetjük. A népszövetségi Tanács elé a kérdés alighanem csak akkor kerülhetne, ha az általa kinevezett Truesteek személyében lemondás vagy elhalálozás folytán változás állna be. Van azonban ennek a kérdésnek egy másik aszpektusa, amelyet bizonyára senki jobban nem ismer, mint Imrédy Ő Excellenciája. Ép a népszövetségi kölcsönök folyománya volt, hogy mi az utolsó 14 évben Genfben és Genfen keresztül is a nemzetközi, főleg angol-szász pénzkörökben bizalmat és elismerést tudtunk szerezni azáltal, hogy nyíltan és őszintén feltártuk és megvitattuk pénzügyi helyzetünket. Jó adósok voltunk és jók voltak chance-jaink, ha esetleg a földreformmal, mezőgazdasági hitelrendszerrel stb. kapcsolatban újabb kölcsönre lett volna szükségünk. Ha azonban kilépünk (annak dacára, hogy pontosan betartanók a vállalt kötelezettségeinket), e hatás az volna, hogy angol és amerikai pénzkörök kevesebb bizalommal fognak viseltetni egy oly állam iránt, amely teljesen behódolt a tengely-hatalmaknak; az ilyen államnak kölcsönadott minden fillér közvetve a tengely-hatalmakat erősítvén. Amit itt pénzügyi téren mondtam, áll a gazdasági sőt politikai téren is. Revíziónk nagy kérdésében számíthatnánk-e főleg angol-szász körökben is akármennyire elismernék legalább is ethnográfiai jogosságát kívánságainknak arra, hogy ezen kívánságaink támogatásával megnagyobbodjék a tengely-hatalmak befolyása alatt álló terület? Félek, hogy nem. 363