Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

állapítható, hogy a két „vezér" összejövetele a magyar érdekek szempontjából elsőrendű fontossággal bír. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a király Beck külügyminiszter legutóbbi romániai látogatása

22

9 alkalmával a magyar— lengyel közös határ tervekkel szemben elfoglalt elutasító állásfoglalását a Führer előtt olyképen állította be, mintha elhatározására az az elgondolás vezetett, hogy Németország érdekeivel nem óhajtott szembehelyezkedni. Másrészt pedig Carol király bizonyára azzal is hatni óhajtott a német államfőre, hogy késznek nyilatkozott a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztését elősegíteni. Nem tudjuk még hogyan fogadta a német államfő Carol király látogatását és a múlt elfelejtésére milyen feltételeket állított. Egyelőre csak azt szögezhetjük le, hogy a román canossajárásnak már a puszta ténye is azt mutatja, hogy Bukarest sietett levonni a csehországi összeomlás tanulságait és tudomásulvéve, hogy a közel jövőben a két nyugati nagyhatalom hathatós segítségével számolnia többé nem lehet, politikai átorientálódásának útját igyekszik egyengetni. Ha pedig egy ilyen orientálódás sikerre vezetne, a magyar revíziós érdekek mindenesetre veszélybe jutnának, mert igen könnyen megtörténhetnék, hogy Németország ott folytatná romániai politikáját, ahol 1916-ban abbahagyta, vagyis a magyar—román ellentéteket egymás ellen kijátszva, saját törekvéseinek kíméletlenül érvényt szerezne. Egy német kollégámnak a közelmúltban előttem elejtett szavaiból ítélve, a bukaresti német követség szellemében erre van is hajlandóság. Elég legyen e tekintetben még arra emlékeztetnem, hogy Erdélyben 1918 óta a magyar és német kisebbségek közötti viszonyt sajnos többnyire a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte és az erdélyi és bánáti német vezetők ajkáról többször hangzottak el olyan kijelentések, hogy a német népiség fenntartása és fejlesztése a román uralom alatt könnyebb volt, mint a háború előtti magyarosító korszakban. A király londoni látogatásának méltatására áttérve, egyelőre csak annyi állapítható meg, hogy ez a király személyes prestigeét úgy belföldön, mint külföldön emelte. Az utazás elején a romániai sajtóhírek egy 25 millió fontos angol kölcsönnyújtás lehetőségeiről számoltak be, míg később e hírek már csak 8 millió fontról véltek tudni. Legújabban azt hallom, hogy Constantinescu gazdaságügyi miniszter a kölcsön részleteinek megbeszélésére nemsokára Londonba utazik. Megbízható forrásból úgy értesülök, hogy akármennyi lesz is e kölcsön, ezt legfeljebb mint áruszállítási hitelt bocsátanák Románia rendelkezésére és szabad felhasználására állítólag csakis egy elenyésző kis hányadot engedélyeznének. Végül, ami a franciaországi látogatást illeti, arról megállapítható, hogy az tartalmilag annyira üres volt, hogy a Quai d'Orsay Franciaország keleteurópai prestige-veszteségének palástolására nem talált okosabb dolgot, 22

9 Beck lengyel külügyminiszter 1938. október 19-én Galatzban tárgyalt Károly román királlyal és Petrescu-Comnen román külügyminiszterrel. Beck a Budapesttel történt előzetes megbeszélése értelmében (lásd: DIMK. II. 543. sz. iratát) Romániának a magyarlengyel határhoz történő hozzájárulása ellenében bizonyos kárpátukrán területeket ígért. A lengyel külügyminiszter kísérlete eredménytelenül végződött. Lásd erről: DIMK. II. 564., 572. sz. iratát, Beck i. m. 172-173. 1. 188