Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

az Anglia által századok óta képviselt elv „az európai egyensúly fenntartásáról". Korlátokat kaptak a kontinensen való intervenció lehetőségei a fennálló hatalmi viszonyok kiegyensúlyozása körül, amely korlátokat csak exisztenciájának latbavetésével -— mert ebben az esetben ez egy második világháborút jelentene — tudna keresztülhágni. Mindenekelőtt döntenie kell a jövőben Angliának, vájjon egy „európai egyensúly" fogalmához kíván görcsösen ragaszkodni, vagy elsőbbséget ad a világegyensúly biztosításának. Yilágérdekek megfontolása azonban elfordulást jelent bizonyos kontinentális tévutaktól; azt jelenti, hogy Angliának nem lehet feladata a szétforgácsolódás mindenféle hatalmi politikai kísérlet között olyan területen, amelyen egy másik nagyhatalomnak természetadta gazdasági domináló helyzete van. Ilyképpen növekszik Angliában az áramlat, hogy a gazdasági fősúlyt újból egyértelműen a brit birodalomra helyezzék és azon túl az egész angolszász világra. Jellemző e tekintetben, hogy a román gabonafelesleg számára vevőt kereső Károly király londoni tartózkodása idején írták alá az amerikai búza vámmentes behozatalát biztosító angol—amerikai kereskedelmi szerződést, mely által Délkeleteurópa a brit gazdasági gondolkozásban még inkább árnyékba került. Az angol érdeklődés Délkeleteurópában élénk marad ott, ahol a balkán politika találkozik a földközi tengeri kérdésekkel. Ez áll főleg Görögországra, korlátolt mértékben pedig Románia feketetengeri helyzetére nézve is, amelyet azonban a tengerszorosok kérdése és ennélfogva a török—angol viszony határoz meg. Törökországot azonban már nem a délkeleteurópai politika szempontjából ítéli meg Anglia, hanem új keleti politikája „ugródeszkájának" szánta, ez pedig már más fejezet alá tartozik — fejezi be érdekes fejtegetéseit Höpker. A szudetanémet kérdés páratlan sikerű elintézése idején bátor voltam Nagyméltóságod figyelmét felhívni arra, hogy a német politika következő célkitűzése kétségtelenül a délkeleteurópai államoknak érdekei szerint való gazdasági beszervezése lesz. Funk birodalmi minister már a szudetanémet kérdés körül folyó tárgyalások idején Belgrádban járt, onnan Törökországba ment, ahol 150 millió márka áruhitel nyújtására nézve kötött szerződést, végül Szófiában tárgyalt, ahol programatikus nyilatkozatot tett Németország gazdasági terveiről és szándékairól Délkeleteurópában — amely nyilatkozatot bátor voltam annak idején itt közzétett szövegében előterjeszteni. Ezzel a kérdéssel a német közvéleményt erősen foglalkoztatják. A müncheni Völkischer Beobachter november 20.-i számában Robert Klötz „Der Südosten und Deutschland-Ansätze zu einer Konsolidierung Südosteuropas" cím alatt azzal kezdi cikkét, hogy a délkeleteurópai államok kegyei után az utolsó hónapokban folytatott versenyben a nagy demokráciák új nekifutamodásának voltunk tanúi és ezért hasznosnak mutatkozik rávilágítani a megnövekedett Németország és a délkeleteurópai államok politikai-gazdasági érdek-közösségi konszolidációjának szükségességére a nyugati államok érveivel és módszereivel szemben. A német erőfeszítések a Duna-térben teljes mértékben figyelembe kívánják venni a gyengébb partner igazi életérdekeit. Ennek az évnek külkereskedelmi statisztikája mutatja, hogy Németország átlagban 40%-át bonyolítja le Délkeleteurópa 12* 179