Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

105. A MÜNCHENI MAGYAR FŐKONZUL JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK München, 1938. november, 27. 145/pol. - 1938. Ha felteszi az ember a kérdést, vájjon a Harmadik Birodalom, miután 80 millió németet egyesített új határain belül, megállhat-e dynamizmusában, amely eddigi sikereire vezette — más szóval, hogy nyugta lesz-e ezentúl a világnak a németektől?—, akkor azt kell válaszolnia rá, hogy nem állhat meg, mert — a holnaputánja nincs biztosítva. A Volk ohne Raum az osztrákokkal és különösen a szudétanémetekkel olyan területek népességével bővült még, amelyek csak növelik a hiányt az élelmiszerek és főleg az ipari nyersanyagok terén. A nyersanyagok képezik azonban az alapját az egész nemzeti szocialista régime-nek, amely a nyersanyagok feldolgozásával foglalkoztatja a liberális Németország 6 és % millió kommunistává vált munkanélkülijét — és most Ausztria és a Szudéta-vidékek sok százezer munkanélkülijét is — és konstruktív irányba, az összeség érdekeinek szolgálatába fogja össze kezük munkáját. A német nemzeti szocialisták szociális építménye, pillérét vesztve káoszba sülyedne, ha nem tudná munkával és kenyérrel ellátni a körébe vonzott, vagy legalábbis megnyugtatott munkásmilliókat. (Nemzeti szocialista vezetők általában kenyérkérdésnek tekintik Németországban a kommunizmust, csak kivételes „javíthatatlan" esetekben ideológiának.) Mesterséges fokozással (— hitelinfláció —) egyre újabb, gigantikus iparművek, építkezések, útépítések révén annyi munkaalkalmat teremtettek, hogy már munkáshiánnyal küzdenek. A feldolgozandó nyersanyagokat, a munkába állított milliók fokozott fogyasztói igényeinek kielégítésére szükséges élelmiszereket azonban nem termeli ki a Birodalom területe, a kényszerűségből kitalált pótanyagok pedig éppen úgy nem fedezik a hiányt, mint a külföldre kivitt áruk után befolyó külföldi fizetőeszközök. Ez volna tehát a német nemzeti szocializmusnak ellenségei által annyira óhajtott csődje és bekövetkezendő összeomlása. Az összeomlás esetén pedig újból 6—10 millió német munkanélküli, káosz. A német nemzeti szocializmus azonban nem hajlandó csődbe menni, hanem — a nyersanyagok után megy, ahogy érte ment néptársainak is Ausztriába és Csehszlovákiába, hogy számbeli erejét fokozza. Amint azonban a német nemzeti szocializmus kollektivizmusát végső eredményben a szükség, a Volk ohne Baum keserű problémája kényszerítette ki, úgy a régi német Drang nach dem Osten is tulajdonképpen általa, a kényszerű szükség által kap erőt és aktualitást. Nem a régi értelemben vett nyers hatalmi vágy és imperializmus hajtja a német nemzeti szocializmust Kelet felé, hanem a túlszaporodott és túl magas standardra jutott német tömegek, amelyeknek sem a szaporodását, sem a standardját nem hajlandó letartani a német nemzeti szocializmus népi, népre alapított politikája. Hitler „Mein Kampf"-ja utolsóelőtti, a 14. fejezetének címe: „Ostorientierung oder Ostpolitik". Néhány idézet megvilágítja gondolatmenetét: „Die Aussenpolitik des völkischen Staates hat die Existenz der 174