Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet
Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)
80. A VARSÓI MAGYAR KÖVET SZÁMJELTÁVIRATA A KÜLÜGYMINISZTERNEK 490. szám. Varsó, 1938. november 25. 6 ó. 55 Budapest, 1938. november 25.12 ó. 6977. Külügyminiszteri kabinetfőnök 17 2 és politikai osztályfőnökkel 17 3 folytatott baráti, de meglehetős izgalmas beszélgetésem folyamán (lásd 482 számú számjeltáviratomat 17 4), azt mondtam, hogy történtek már csak legfeljebb történelmi jelentőséggel bírhatnak. Rámutattam arra, hogy azok az érdekek, amelyek 3 nappal ezelőtt közös elhatározásainkat diktálták, ma is fennállanak. Azt kérdeztem, hogy látnak-e lehetőséget közös céljaink megvalósítására. Előadtam Ruszinszkónak határzár elrendelésével való kiéheztetésére, nevezetesen felkelő-akciókkal egyetlen közlekedési útvonal elzárására vonatkozó elgondolásomat. Propagandával lakosságot népszavazásra előkészíteni és egyidejűleg erélyes diplomáciai akcióval ehhez lehetőséget megteremteni. Miután gondolat megbeszélése elől kitértek, s további kollaboráció lehetőségét is kétségesnek minősítették, azt válaszoltam, hogy meggyőződésem szerint magyar kormány minden külső támogatás nélkül, pillanatnyi nehézségek dacára is, sikeresen fogja megoldani kérdést, de kollaboráció nélkül itteni misszióm konkrét alap hiányában rám nézve már kevés érdekkel bír. Egy bizalmi ember útján tegnap azt is értésükre adtam, hogy hibák részükről is felmerültek, (például tótok magatartásának helytelen megítélése), hogy szerintem Lengyelország legalábbis oly érdekelt mint mi; miután ennek megértésével nem találkoztam, alig látok inás lehetőséget, mint kormányomtól hosszabb szabadságolásomat kérni. Ezek után Lubyenski gróf ma délben telefonon értesített, hogy bár kollaboráció utolsó krízis folytán ez órában nem is áll fenn — lengyel— magyar barátságot nem lehet lelkekből kiirtani és lengyel kormány továbbra is ezen az alapon áll. Ma este úgy nyilatkozott előttem, hogy új helyzet állván elő, meg kell vizsgálnunk, melyek a ma lehetőségei illetve azok milyen mértékben teszik lehetővé vagy szükségessé kollaborációt. Erre nézve Orlowsky követ referálása után szombaton döntenek. Vezérkari főnökkel 17 5 szintén fél órai beszélgetést folytattam. Szavaiból kitűnt, hogy ő sem látja véglegesen elveszettnek ügyet, mert számol azzal, hogy magyar kormány mégis csak ragaszkodik ruthén kérdés közös érdekeinknek megfelelő megoldásához, amely nélkül egy katonailag, politikailag 17 2 Lubienski, Michal Tomasz 1, 3 Kobylanski, Tadeusz 17 4 Lásd e kötet 65. sz. iratát. 17 5 Stachiewicz, Waclaw 1 1 Magyarország külpolitika 161
