Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 3. kötet

Iratok - I. Magyar —német ellentétek a kárpátukrán kérdésben (1938. november 3. -1938. november 30.)

múlttól, az ő „csehszlovák" koncepciójától, szövetségi rendszerétől, ideológiájától, melyekkel kereken megtagad minden közösséget. A baloldal viszont, Benes egykori klikkje mintha kezdene magához térni eredeti kábultságából, és depressziójából. Mind sűrűbben veszi védelmébe régi kenyéradó gazdáját és igyekszik az új állam konszolidációját szabotálni. Erre a magatartásra eddigi politikai meggyőződéséből, illetőleg világnézetéből származó gátlásokon kívül önfenntartási ösztöne is készteti. Ha ugyanis Benes úr vagyonának eredetére vonatkozó fentemlített kiváncsiskodások általános gyakorlattá válnának, ennek bizony nagyon sokan közülük kárát vallhatnák. Ez ellen a veszély ellen kétségtelenül az érdekelteknek a hatalom birtokában való kollektív védekezése nyújt legtöbb biztonságot. Mint ismeretes, az új Csehszlovákiának mint a csehek, szlovákok és ruszinok szövetséges államának mindmáig nincs elnöke, új alkotmánya és rendezett parlamenti élete. A cseheknek mindezekről a problémákról meg kellene egyezniök úgy a szlovákokkal mint a ruszinokkal. A helyzet mai állapotában törvénynélküli formát mutat, provizóriumnak számít, s akik ezt a szituációt nem sietnek megoldani, sőt mintha ezt lehetőleg húzni akarnák, azok éppen a csehek, pontosabban azoknak baloldali tábora. Ugyancsak ez a cseh baloldal az, amely mint már említettem, fékezni igyekszik a világnézeti gleichschaltolódást a német birodalom felé. Szlovákiában, ahol csupa új ember került vezető pozícióba, a régi bürokráciának az említett irányú befolyása alig érvényesült, aminek következtében a gleichschaltolódási folyamat tempója egészen más. Ez okozza, hogy ma a szlovákok s a III. birodalom közt a viszony összehasonlíthatatlanul bensőbb mint a csehek és a németek, sőt mint a csehek és szlovákok közt is. Alig lehet már túlzásnak jelezni azt, hogy a szlovákokat ma nem Prága, hanem Berlin irányítja. A cseheknek és a szlovákoknak a németekhez való beállításában mindjobban mutatkozó eltérés a történelmi szemléletnek abból a különbözőségéből is adódik, hogy a szlovákok a németekben nem látnak ősellenséget. Újabban már oly cseh hangok is hallhatóvá válnak, amelyek a régi francia—orosz—angol szövetségi és baráti rendszerhez való visszatérést ajánlják. A feloszlatott cseh kommunisták állítólag szintén londoni pénzen és pedig titkos röpiratokat terjesztenek a moszkvai szövetség dicsőítésére. Természetes, hogy a cseheknek ez a megváltozott magatartása birodalmi német részről is bizonyos reakciót vált ki; a birodalmi sajtó és rádió már nem bánik oly kímélettel a csehekkel, mint közvetlen München után s bizonyára erre vezethető vissza a német propaganda új érdeklődése az olmíitzi, brünni, iglaui német szigetek iránt is. Ennek visszhangjakép a cseh rádió viszont néhány nap óta ismét a jugoszláv és a román szövetség értékét propagálja. Amennyire előnyös számunkra az újból kiéleződő német—cseh ellentét, annyira hátrányos természetesen a szlovákok és németek demonstratív barátkozása, amely támogatást talál a Szlovákiában élő német kisebbség vezetői részéről is (Durcánszky minisztert Karmasin szlovenszkói német államtitkár kíséri Berlinbe stb.). Az a körülmény viszont, hogy a csehek új németellenes hulláma nem általános, hanem kizárólag a cseh baloldalra szorítkozik, belpolitikailag 117