Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - V. Magyarország külpolitikája a müncheni egyezmény létrejöttének időszakában (1938. szeptember 1—október 1.)

ügyminiszter nem nyilatkozott. Szóba hoztam egy esetleges ultimátumot, amire ő nemmel válaszolt. Miután az esetleges időpontra vonatkozólag mégis valami konkrétumot óhajtottam volna megtudni, hivatkoztam a megindult katonai megbeszélésekre, továbbá a felkészültségi állapotunkra, valamint arra, hogy minden hónap időnyerés részünkre kedvezőbbé tenné a helyzetet. Ennek kapcsán kérdést tettem, hogy pl. inkább tavaszra időzzük készültségi állapotunkat, avagy már most kellene számolni egy esetleges akcióra. Ribbentrop azzal válaszolt, hogy időpontot továbbra sem lehet mondani és hogy ők egy újabb cseh provokáció esetében semmi esetre sem maradnának tétlenül s ezért csak azt mondhatja, hogy minden eshetőséggel már a közelebbi jövőben is számolnunk kellene. — Hangsúlyozta ez alkalommal azt, hogy fentieket ma Hendersonnal is közölte, azaz biztosította őt arról, hogy újabb cseh provokáció esetében nem maradnak tétlenül. Hendersonnal még azt is közölte, hogy a helyzetre befolyással lesz az, hogy a cseh kormány miképen fog reagálni a szudéta-németek fentemlített újabb követeléseire. Mindezt egybevetve azt látom, hogy a birodalmi kancellár alig változtatja meg azon, a legutóbbi hónap folyamán kialakult nézetét, hogy a csehekkel fegyveresen előbb-utóbb le kell számolni és pedig inkább előbb, mint utóbb, mert biztos a felől, hogy a világpolitikai helyzet és a német haderőbeli viszonyok ma kedvezőbbek, mint akár egy félévvel, vagy egy évvel később. Fentieken kívül még a nürnbergi pártnapok alatt szerzett egyéb benyomásaimról és értesüléseimről óhajtanék még röviden beszámolni. A diplomáciai karban a hangulat úgyszólván katasztrofális, mindenki egy közeli háború lehetőségéről beszél, A szokásos teafogadás alkalmával a birodalmi kancellár szeptember 7.-én politikamentes üdvözlő szavaira a francia nagykövet a jelenlevő diplomáciai kar nevében válaszában úgyszólván szózatot intézett Hitlerhez a béke fenntartása érdekében, kiemelvén, hogy a birodalmi kancellártól függ a béke vagy háború kérdése. E némileg kínos benyomást keltő szavait François-Poncet egy humoros megjegyzésével óhajtotta reparálni, de a helyzet kényes volta ezzel nem változott meg. Hitler újabbi válasz nélkül búcsúzott a diplomáciai kartól. Egyes kollegáimnál és nálam is, de a németeknél hasonlóképen a francia nagykövet ezen szavai bizonyos fokú gyöngeségnek benyomását keltették. À belga követ ehhez különben még azt is hozzáfűzte, hogy François-Poncet úgylátszik már elvesztette idegeit, illetőleg önuralmát. François-Poncet és a cseh követ csak a szeptember 7.-i napra látogattak ide. Henderson három napra jött, tegnap hosszabb beszélgetésre kérte őt Göring, ma Ribbentropnál volt. Egy általában jól értesült követtől azt hallom, hogy a németeknél az a benyomás kezd tért hódítani, hogy az angolok, lehetőleg prestige-veszteség nélkül, lassan ki akarnának marsírozni az eddigi blöff-alapon való fellépésükből. A görög követ nézete szerint Jugoszlávia belpolitikai okokból nem avatkozna be egy német — cseh vagy magyar—cseh konfliktusba. 586-