Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

módon nem járhatunk el kivéve azt az esetet, ha garanciát tudnék kapni az irányban, hogy biztos refus-nek nem tesszük ki magunkat. Hozza továbbá STOJADINOVITS tudomására, hogy elvileg magyar kormány hajlandó volna a belgrádi kormány által kívánt nyilatkozat megtételére. Ismeretes a jugoszláv kormányelnök előtt, hogy nekünk semmi agressív vagy imperialista szándékunk Jugoszláviával szemben nincs (és természetesen Romániával szemben sem) és hogy nem létezik ezidőszerint Magyarországon komolyan vehető politikus, aki nem venné szívesen a Magyarország és Jugoszlávia közötti viszony további mélyítését. Egy oly nyilatkozat azonban, mely tartalmazná a Méltóságod által is proponált oly értelmű mondatot, hogy a két országot semminemű probléma sem választja el, a kisebbségi kérdést illetőleg annyira nem felelne meg a valóságnak, hogy az csak akkor volna megtehető, ha azt Belgrád részéről egy spontán gesztus a magyar kisebbség felé megelőzné. Maga az a tény, hogy STOJADINOVITS az 500.000 főnyi magyar kisebbségnek csak két képviselőt vagy egy szenátort hajlandó koncedálni, világosan mutatja, hogy sok jóakarat ezen a téren nem áll fenn, nem is beszélve arról, hogy magyar kisebbségi ügyekben más téren konkrét koncessziók nem történtek. STOJADINOVITS meg lehet győződve arról, hogy magyar kormánv őszintén óhajtja magyar—jugoszláv baráti kapcsolatok továbbfejlesztését, érvelésünk helyességét be fogja látni s hajlandóságot fog mutatni fenti gesztus megtételére, amiután meg volna adva lehetőség az általa kívánt nyilatkozat leadására. Erre vonatkozólag előzetes megegyezést tartanék kívánatosnak. Ami ANDRICS-nak azt az érvelését illeti, hogy MUSSOLINI és HITLER új területek megszerzése alkalmával a szomszédokat megnyugtatni igyekezett, mutasson rá, hogy ez legjobb tudomásunk szerint nyilvánosan mindig az akció befejezése után történt. Végül kizárólag saját tudomására közlöm, hogy Belgrád egész magatartása ebben a kérdésben nagyon erősen zsarolás benyomását kelti s ezért kívánságuk minden ellenszolgáltatás nélkül alig volna teljesíthető. Kánya Küm. számjel. 1938—kimenő—Belgrád. Másolat. 595. A VARSÓI MAGYAR KÖVET TELEFONSZÁMJELTÁVIRATA A KÜLÜGYMINISZTERNEK 402. szám. Varsó, 1938. október 28. 14 ó. 6752. Csehszlovák kormányhoz intézett magyar jegyzék itt igen rossz benyomást keltett, ami nemcsak Lubienszkivel és Kobylanszkival folytatott megbeszélésekből, de sajtó képviselőinek nyilatkozataiból is. . ,

21

6 21

6 Egy számcsoport kimaradt. 861