Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

rést nyerne, alig tartok elképzelhetőnek. Sztojadinovics ezt a kijelentést elég megértően fogadta, csak annyit jegyzett meg, hogy már most is félszemét behunyva tartja a felvidéki magyar követelések tekintetében, egy alkalmas nyilatkozat azonban lehetővé tenné neki, hogy mindkét szemét lecsukja. Ezzel szemben Andrics úr, akit röviddel beszélgetésünk megkezdése után a miniszterelnök bekéretett, alig tudta palástolni nyugtalanságát. Rámutatott arra, hogy Hitler minden nagyobb akciója előtt igyekezett szomszédait megnyugtatni és a legutóbbi krizis folyamán is kifejezetten biztosította az európai közvéleményt, hogy a cseh kérdés lezárása után Európában már nincs semmi területi igénye. Mussolini is, az olasz—jugoszláv barátságot a határok tiszteletbentartására vonatkozó Ígérettel pecsételte meg. Jugoszláv közéleti szereplők, valamint itt akkreditált idegen követek érthetetlennek találják — folytatta Andrics — hogy a magyar kormány, mely most jelentős terület növekedéséhez fog jutni, nem tartja kívánatosnak szomszédai és elsősorban Jugoszlávia megnyugtatását. Andrics fejtegetései után a helyzet meglehetős világosan áll előttem. O volt az, aki annakidején (1. szeptember 26.-án kelt távirati jelentésemet)

189 a magyar kormány által leadandó nyilatkozat eszméjét velem szemben először felvetette, ő volt az, aki Indelli olasz követet

19

0 (1. 148/pol. számú jelentést)

19

1 és mint azt Nagyméltóságodnak szóbelileg jelentettem, lengyel kollégámat

19

2 is, egy ilyen értelmű magyar nyilatkozat leadásának szükségességéről meggyőzte.Ügy látszik, tehát, hogy az a körülmény, hogy a magyar kormány egy ilyen kijelentés megtételére eddig hajlandóságot nein mutatott, megerősítette Andricsban az eddig csak lappangó gyanút, hogy t. i. Magyarország arra készül, hogy megfelelő alkalommal az itteni magyar kisebbségek visszacsatolásának kérdését is felvesse. Maga Stojadinovic» úgylátom, ebből a szempontból nyugodtabban szemléli a helyzetet, neki viszont a választások miatt, belpolitikai okokból volna szüksége egy megfelelő magyar nyilatkozatra. * Ilyen körülmények között mindenekelőtt arra kérném Nagyméltóságodat, hogy a Sztojadinovics által szuggerált, a bledi egyezmény életbeléptetésére vonatkozólag Belgrádban és Bukarestben teendő lépésünk tekintetében elfoglalt álláspontját velem közölni méltóztassék. Megjegyzem, hogy magam részéről, amilyen értékesnek találtam volna, egy kizárólag Magyarországra és Jugoszláviára vonatkozó megállapodást, épen olyan kevéssé látnám indokoltnak, hogy ennek előnyeiben Romániát is részesítsük, mely az egész krízis alatt sokkal kevésbbé barátságos magatartást tanúsított velünk szemben mint Jugoszlávia. A fent elmondottakból önként következik tehát, hogy inkább Sztojadinovics második szuggesztióját, mely az általunk teendő egyoldalú deklacióra vonatkozik, vagyok bátor Nagyméltóságodnak elfogadásra ajánlani. Indokaim erre a következők: 1. A Sztojadinovics kormány a csehszlovák bonyodalom első napjaitól kezdve teljesen korrekt magatartást tanúsított 18

9 Lásd e kötet 396. sz. iratát. 19

0 Indelli, Mario, belgrádi olasz követ. 19

1 A jelentés nem található a külügyminisztérium iratai között. 19

2 Debicki, Román 84(3