Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

601. A MOSZKVAI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Moszkva, 1938. október 17. 181/pol.főn. — 1938. Október 14.-én búcsúlátogatást tett nálam a Londonba távozó Sigemitszu japán nagykövet. Ez alkalommal folytatott beszélgetésünkről táviratilag már voltam bátor Nagyméltóságodnak beszámolni.

14

5 Hogy azonban a nagykövet által mondottakat a helyes világításba helyezhessem, lengyel szabad még az alábbiakat hozzáfűznöm: A nagykövet beszélgetésünk napján úgy látta a helyzetet, hogy a komáromi tárgyalások nehézségei, továbbá szlovák és különösen a rutén föld hovatartozásának kérdése körüli bizonytalanság oly tényezők folyománya, melyekkel az érdekelt felek nem eléggé számolnak. E tényezők legfontosabbja szerinte Hitler keleti tervei. A rendezendő kérdések u.i. mind abban a vonalban fekszenek, amely Hitler jövendő expanzív keleti politikájának irányát képezi. Ama világpolitikai koncepciónak, — mondotta Sigemitszu, — mely Japánt a Komintern-elleni paktumban Olasz- és Németországgal összehozta, egyik alapvető tétele, hogy Németország politikájának expanzív iránya kelet felé, azaz Ukrajna felé fogja útját venni. A nagykövet felteszi, hogy most, mikor ennek az iránynak egyenesében fontos territoriális kérdések rendeződnek, Hitler maga is kétségben van, hogy melyik megoldás felelne meg jobban az ő keleti programmjának, mert hiszen neki számolni kell az ezen a vonalon fekvő országok jövőbeni magatartásával. Németországnak e bizonytalansága ma (okt. 14.) a nagykövet szerint az egész közvéleményen érezhető és főleg azokban az országokban, melyek e kérdések rendezésénél érdekelve vannak. Ennek oka az, hogy nem ismerik és nem számolnak eléggé azzal a faktorral, amely döntő befolyással van Hitler állásfoglalására. E kérdések tisztázása végett a japán nagykövet szükségesnek tartaná, hogy a németek keleti terveire nézve az érdekelt országok közt valami formában megértés jöjjön létre, hogy azok útja előkészíthető legyen és hogy a kelet- és délkelet-európai kérdések rendezésénél azokkal számolni lehessen. E megértés létrehozásában szerinte a Kormányzó Űr Ő Főméltóságának fontos szerep jutna. Úgy képzeli, hogy a Kormányzó Űr és Mussolini találkoznának Hitlerrel a keleti kérdések bizalmas megbeszélére. E beszélgetés anyagáról természetesen rajtuk kívül senkinek sem szabadna tudni. Később Beck lengyel külügyminister és esetleg valamilyen formában Románia is bevonandó volna. Ezen, a világpolitikai koncepcióban hamarosan előtérbe kerülő kérdésnek tisztázása után azt hiszi Sigemitszu, hogy a többi kérdés a középeurópai térben, — köztük szlovák és rutén föld hovatartozása is, — könynyen lesznek megoldhatók. A japán nagykövet szembeszállt ama felfogással, hogy Hitlert expanzív hatalmi politikája a Balkán és Bagdad felé, vagyis délkeleti irányt ven14

6 Az iratot nem közöljük. Az említett távirat tartalma azonos e kötet 547. sz. iratáéval. Küm. pol. 1938—7/7-3265. (3554) 813