Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

601. A BERLINI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Berlin, 1938. október 15. 152/pol. — 1938. Szigorúan titkos! A müncheni megegyezés, amint már fenti szám alatt jelentettem, csakis azért jöhetett létre, mert a birodalmi kancellár úgyszólván utolsó pillanatban engedett azon befolyásoknak, melyek a békés megoldást javasolták. Ezek, amint kétségtelenül megállapíthattam az eddig ismert faktorokon kívül elsősorban Göring, Neurath báró és Schwerin Krosigk gróf

13

2 voltak. A minden oldalról befutó jelentések, hogy az angolok és franciák készek, illetőleg el vannak határozva világháborút viselni, még a tábornagyra is tettek benyomást, aki utolsó pillanatban mégis meghökkent és gondolkodóba esett, vájjon anyagilag valóban elbírna-e Németország egy hosszadalmas világháborút. Amint hallom, Neurath báró a kritikus München előtti szeptember 28.-án Ribbentrop pillanatnyi távollétében úgyszólván betört a Führerhez és a legsötétebb színekben festette a helyzetet. Göring tábornagy és Schwerin Krosigk hasonlóképen a békés megoldást javasolták. így jött létre szeptember 29.-én a békés megoldás, azaz a ,,kis megoldás", az eredeti „nagy megoldás" helyett. Megmaradt a csonka Csehszlovákia, amely természetszerűleg Németországnak behódol és amely közöttünk és Németország között bizonyos esetekben talán oly szerepet is óhajt majd játszhatni, mint annak idején a csehek a monarchiában. Ezzel mindenesetre számolnunk kell. Habár Németország végeredményképen továbbra is ezen ország megsemmisítésére fog törekedni, addig azonban mégis tűrhető viszonyt fog vele tartani, s arra fog törekedni, hogy gazdaságilag és lehetőleg politikailag is teljes vazallusává alkossa. Ennek kihatásai a többi határállamokra is világos. De ez arra is vezet, hogy Németország nem látná szívesen a csonka Csehszlovákia nyersanyagforrásainak csökkentését, azaz a Felvidék fa és egyéb anyagainak más kézre való jutását, eltekintve attól, hogy egy magyar—lengyel közös határ, illetőleg korridor, már hatalmi politikai szempontokból sem látszik kívánatosnak német ebbeli érdekek tekintetében. Ez a német sajtóból és némileg hivatalos érintkezéseim folyamán is valamiképen érezhető volt. A magyar—lengyel korridor kérdése és azon hírek, hogy esetleges ellenblokkhoz is óhajtanánk közeledni, idegesítette a Wilhelmstrasse-t is. Ezért különleges érdeklődéssel és megnyugvással vette az államtitkár október 13.-i közlésemet tudomásul, azaz, hogy hűek maradunk a tengelyhet, illetőleg továbbra is erősen ehhez akarunk kapcsolódni, valamint, hogy a tótok és ruthénok részére csak az önrendelkezést követeljük.

13

3 13

2 Német pénzügyminiszter. 13

3 Sztójay fenti közlését Kánya október 12-i utasítása alapján tette. Lásd e kötet 510. sz. iratát. 805