Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

előzetes kívánságainak részleges elfogadtatásáért is hosszadalmas diszkuszsziót kellett folytatnia, annak ellenére, hogy Prágában formális kijelentést kapott abban az irányban, hogy ezeket a kívánságokat a csehszlovák delegáció még az érdemleges tárgyalások megkezdése előtt minden további nélkül el fogja fogadni. Az október 9.-i ülésen a csehszlovák küldöttség részére átadott és a legmérsékeltebb és legelőzékenyebb módon megszövegezett javaslatainkra tegnap oly választ kaptunk, melynek hangja és tendenciája arra kényszerített, hogy erélyes tiltakozást jelentsek be, amely tiltakozást ma teljes egészében fenntartok. A csehszlovák válasz több olyan várost sorol elő, melyeknek magyar jellege nem képezheti vita tárgyát, kijelentvén, hogy a csehszlovák kormány sohasem lesz hajlandó ezekről a városokról lemondani. Ki kell jelentenem, hogy 'lyen alapokon a magyar küldöttség nem folytathat tárgyalásokat. A csehszlovák küldöttség továbbá azt indítványozta, hogy a tárgyalások továbbfolytatása előtt saját szakértői egymás között folytassanak tanácskozásokat, mégpedig körülbelül egy hétig és hogy az új határok megállapítása végett a magyar szakértőkkel való közös munka csak ezután vegye kezdetét. A magyar küldöttség meglepetéssel látta, hogy a csehszlovák küldöttségből máig hiányoztak a földrajzi és néprajzi szakértők, annak ellenére, hogy a prágai kormány kétségtelenül teljes tudatában volt annak, hogy a jelen tárgyalások főcélja területi kérdések rendezése. Mindez a magyar delegáció szemében nem hagy kétséget fennforogni az iránt, hogy egy a tárgyalások elhúzására irányuló tendenciával áll szemközt. Egy ilyen taktika azonban feltétlenül ellenkezik nemcsak országainknak, hanem egész Európának érdekeivel, amely egyhangúan óhajtja, hogy a Duna-medencének ebben a részében tartós megbékülés jöjjön létre. A többször említett csehszlovák válasz kijelenti, hogy a csehszlovák delegáció felfogása szerint a szlovák és rutén népek önrendelkezési jogának kérdése jelen tárgyalások anyagán kívül kell, hogy maradjon. Anélkül, hogy efelett a kérdés felett vitába óhajtanék bocsátkozni, röviden de határozottan le óhajtom szögezni, hogy

7 a magyar kormánynak minden körülmények között fennáll az a joga, — s ezzel megfelelő esetben élni is fog —, hogy ne vállaljon garanciát egy olyan új helyzet tekintetében, melynek létrejötte nem az önrendelkezési jog alapján történik. Bizonyosak vagyunk abban, hogy ezzel a felfogásunkkal nem állunk egyedül Európában. A jóakarat hiányának kell végül tekintenem, hogy a leszerelés tárgyában a csehszlovák delegáció által tett ismételt kijelentések ellenére, a csehszlovák kormány eddig a mozgósított korosztályoknak csak elenyésző csekély részét bocsátotta el. Ennek a magatartásnak célja tekintetében nem foroghat fenn kétség, és az nem lehet más, minthogy nyomás gyakoroltassák Magyarországra abból a célból, hogy Magyarország egyedül tegyen koncessziókat megfelelő ellenszolgáltatás nélkül. Minden félreértés elkerülése végett szükségesnek tartom kijelenteni, hogy ez a számítás sohasem fogja elérni célját. Amint azt tegnap is alkalmam volt kiemelni, a csehszlovák delegációnak a tárgyalás előkészítésére kellő idő állott rendelkezésére. Az új határok 758