Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)

mind a mai napig nem sikerült eloszlatni. Annak, hogy Krno követet Prágába küldte, egyik oka éppen az volt, hogy ezeknek tisztázása lehetővé váljék. Ismétli, hogy a csehszlovák delegáció részéről semmi elhúzási tendencia nincs, de életbevágóan fontos kérdésekről lévén szó, ragaszkodnia kell hozzá, hogy a csehszlovák delegáció minden állásfoglalását alaposan kidolgozott szakértői véleményekkel támaszthassa alá, amihez természetesen idő kell. Újból annak a reményének ad kifejezést, hogy a mindkét félt kielégítő megoldást meg fogják találni és ezzel egy jobb jövő alapjait vetik meg. KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter újból leszögezi, hogy a tárgyalások kellő előkészítésére elegendő idő állott rendelkezésre, hiszen a magyar kormány már régen közölte a csehszlovák kormánnyal, hogy a megoldást területi alapon képzeli és területi kérdésekről óhajt a csehszlovák kormánynyal tárgyalni. Ismeri a csehszlovák bürokráciát, tudja milyen kitűnően működik a prágai külügyminisztérium, amely a német és lengyel relációban is gyorsan tudott határozni. Éppen ezért nem érti, miért éppen a magyar kérdés tekintetében ne lett volna lehetséges kellően felkészülni. Mindenesetre szükségesnek tartotta álláspontját határozottan leszögezni, nehogy az a vád érhesse, hogy nem mondotta meg őszintén mi a magyar delegáció benyomása a csehszlovák magatartást illetően. Tiszo miniszterelnök kijelenti, hogy minden erejével igyekezik ezt a benyomást eloszlatni, ezért küldte Krno követet Prágába, aki éjjel különvonaton tette meg az utat, ma egész nap tárgyal és reméli, hogy holnapra itt lesz. Ezért kéri, halasszuk el az ülést holnap délig. KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter: íme egy újabb indítvány, amelyet minden normálisan gondolkodó ember csak halogatásnak tekinthet ! Ugyanígy állunk különben a demobilizáció kérdésével is. A 9.-i ülésen a csehszlovák delegáció azt. mondta, hogy a magyar katonák elbocsátására irányuló kérésünket a folyamatba levő demobilizáció során honorálják, demobilizáció ellenben nincs. Tiszo miniszterelnök közbevetett kijelentésére, amely szerint a demobilizáció kérdése nem tartozik a tárgyalások anyagába, KÁNYA KÁLMÁN külügyminiszter kijelenti, hogy a kérdés igenis ide tartozik, mert a cseh általános mozgósítás indokolatlan fenntartása rontja a tárgyalási atmoszférát, nyomást jelent a magyar kormányra. Kérdi ki ellen irányul a mobilizáció, ha nem Magyarország ellen. TISZO miniszterelnök abbeli kijelentése után, hogy a mobilizáció a belső rend fenntartása végett szükséges,'és KÁNYA Kálmán külügyminiszter abbeli válasza után, hogy ehhez sokkal kevesebb ember fegyverben tartása elégséges, VIEST tábornok őszinteségének hangsúlyozása mellett kijelenti, hogy az általános mozgósítás nem Magyarország ellen irányul. Azt a német eseményekkel kapcsolatban az egész köztársaság területén rendelték el és annak nem volt és nincsen magyarellenes éle. Egyébként a kormány elhatározta a demobilizációt és eme elhatározásának végrehajtásaképen két korosztályt máris elbocsátott. Hogy a többi korosztályok elbocsátására mikor kerül sor, arról ezidőszerint nincsen információja. ANDORKA RUDOLF vezérkari ezredes rá óhajt mutatni arra, hogy a csehszlovák kormány 20 korosztályt mozgósított és ebből csupán kettőt bocsátott el, tehát még ma is 18 korosztályt tart fegyverben. Ezzel szemben a magyar kormány mindössze négy korosztályt hívott be, mozgósítást 756