Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - VI. Magyarország külpolitikája a müncheni konferenciától az első bécsi döntésig (1938. október 1—november 3.)
terhez a Csehszlovákiában esetleg szükségessé váló népszavazásra vonatkozó lengyel felfogás iránt. A külügyminiszter nyomban és határozott formában közölte az érdeklődésre, hogy a lengyel kormány a leghatározottabban ragaszkodik a népszavazáshoz a lengyelek által lakott területeken. A többi nemzetiségekre pedi^hBeck külügyminiszter megjegyezte, hogy e vonatkozásban az érdekelt kormányokkal való megbeszélés után fog nyilatkozni. Nagyméltóságodtól vett azon irányú értesülése után, hogy a népszavazást a magyar kormány a magyarlakta területeken a legkategorikusabban fogja követelni, erről Beck külügyminiszter a nagyhatalmakat azonnal tájékoztatta. Szeptember 19.-én a londoni és párisi lengyel nagykövetek felhívták az angol és francia kormányok figyelmét arra, hogy Lengyelország a csehszlovák probléma megoldásában közvetlenül érdekelve van és hogy a német lakosság részére engedélyezendő koncessziókat követni kell a legrövidebb időn belül a lengyel kisebbség részére adandó hasonló engedményeknek. Az előbbi szóbelileg eszközölt démarche nyomatékosabbá tétele végett a lengyel kormány szeptember 20.-án Londonban és Párisban jegyzéket nyújtott át, amelyben rámutatott, hogy Lengyelország nem fogadhat el oly megoldást, amely jogos érdekeit figyelmen kívül hagyja. A Londonban átnyújtott jegyzéket, amely a lengyel követeléseken túlmenőleg kiterjed a magyarság érdekeinek hangsúlyozására is, van szerencsém teljes szövegben A) alatt idemellékelni. 2 8 Ugyanekkor kezdetét vette nagyobb csapattesteknek a legnagyobb gyorsasággal Teschen vidékén, a lengyel — cseh határon való koncentrálása, amellyel kapcsolatos rendszabályok szeptember 21.-én délután 6 óráig befejezést nyertek. Párhuzamosan a lengyel kormány említett lépésével és intézkedésével, megmozdult a lengyel közvélemény is. Szeptember 19.-étől kezdődőleg úgy Varsóban, mint nagyobb vidéki városokban úgyszólván nap-nap mellett növekvő méretű népgyűlések tarttattak, amelyeken elfogadott rezoluciók kifejezésre juttatták, hogy a lengyel nemzet sohasem ismerte el az Olza-folyón túl fekvő területeknek a csehek által történt annektálását és felhívják a kormányt, hogy használja fel Lengyelország minden erejét e területek visszacsatolása érdekében. Az akcióból nem maradt ki természetesen a lengyel sajtó sem, amely pártállásra való tekintet nélkül adta meg a kormánynak a kellő hátteret. A napról-napra a csehszlovák problémával és a lengyel követelésekkel foglalkozó cikkek ismertetése messzire menne és így csak annak megemlítésére vagyok bátor szorítkozni, hogy a cikkek úgyszólván mindegyike behatóan kitér a hasonló magyar követelésekre és sok alkalommal megnyilvánult azokban, hogy a közös-határ gondolata a lengyel közvélemény osztatlan támogatásával találkozik. A kérdésnek Londonban és Párisban való bevezetése a lengyel közvéleménynek sorompóba állítása és a katonai intézkedések befejezése után, a lengyel kormány szeptember 21.-én este jegyzéket nyújtott át Prágában, amelyben hivatkozva arra a csehszlovák hivatalos közlésre, hogy nem » 17 0 Lásd e kötet 417. sz. iratát. 702
