Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - III. Az Anschluss kihatása a közép-európai államokra; Magyarország és a kisantant közötti tárgyalások folytatása; a májusi csehszlovák válság (1938. március 16—május 30.)

1. a a katonai egyenjogúságot nem mondtuk ki, sőt hajlandók vagyunk arról az ismert feltételek mellett továbbra is tárgyalni; 2. a hadsereg fejlesztésénél nincs szó ugrásszerű emelkedésről, végül 3. hogy a katonai célra szánt összegek elsősorban a már teljesen elavult, jórészt a háború idejéből származó fegyverek és hadianyag megfelelő kicserélésére fognak fordíttatni. Kánya Küm. számjel. 1938—kimenő—London. Másolat. 130. NAPI JELENTÉS MAUGRAS BUDAPESTI FRANCIA KÖVET ÉS KÁNYA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER BESZÉLGETÉSÉRŐL Budapest, 1938. március 18. A budapesti francia követ mai látogatása alkalmával sokat beszélt a cseh kérdésről és mindenáron azt akarta belőlem kihozni, vannak é authentikus információim Németországnak csehszlovákiai terveit illetőleg. Maugras minden kijelentéséből látható volt, hogy mennyire aggódik Franciaország cseh szövetségesének sorsa felett. Hiába biztosítottam őt ismételten arról, hogy nézetem szerint Németországnak Csehszlovákia elleni inváziója a közeljövőben egyáltalában nem várható, minduntalan visszatért a prágai kormány és Csehszlovákia nehéz helyzetére és újból és újból azt kérdezte, hogy a németek annak a korrekt magatartásnak a fejében, amelyet mi az osztrák ügyben tanúsítottunk, milyen ellenszolgáltatást Ígértek nekünk. Franciaországnak intervenciójáról a kisentente-államokban a Magyarországgal fennálló viszony javítása érdekében egyáltalában nem beszélt. Ezért én tereltem a konverzációt a köztünk és a kisentente államaival, nevezetesen Romániával, a közelmúltban ismét felvett tárgyalásokra. Kifejtettem, hogy az én nézetem mindig az volt, hogy köztünk és a kisentente államai között egyelőre csak a viszony normalizálásáról lehet szó, hogy szorosabb kapcsolatok megteremtésére, csak fokozatosan idővel, egy lassú fejlődés folyamán kerülhetne esetleg sor, de okvetlen szükséges valami módon előzőleg a kisebbségi kérdés megoldását előbbre vinni. Ez a kérdés ma Magyarország külpolitikájának centrális problémája, ennek megoldása nélkül minden törekvés hiába volna, a területi kérdések, amelyek rendkívül kényesek, most nem érintetnek és elégedjünk meg azzal, hogy enyhítjük azt a rendkívüli kedvezőtlen hangulatot, amely ma köztünk és kisentente szomszédaink között fennáll. De ez csakis úgy érthető el, ha a kisentente államok, nevezetesen Románia, nem ragaszkodnak ahhoz az állásponthoz, hogy ebben a kérdésben velünk szemben semmi obligót nem vállalnak. Itt nem újabb obligók vállalásáról van szó, hanem a kölcsönösség alapján nyugvó saját kezdeményezésből leadandó nyilatkozatokról, melyeknek az volna a tartalma, hogy egyrészt a kisenetente államok, más.299