Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

100. NAPIJELENTÉS KROFTA CSEHSZLOVÁK ÉS KÁNYA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER MEGBESZÉLÉSÉRŐL Genf, 1937. szeptember 23. Krofta Kamillo csehszlovák külügyminiszter ma Prágából Masaryk temetéséről visszaérkezett Genfbe, este 9 órakor felkeresett beau-rivage-i fogadószobámban és a következőket közölte velem: ő (Krofta) továbbra is állja azt az Ígéretet, amelyet Sinajában Bárdossy bukaresti követünknek tett, azaz, hogy az utóbbi által neki átadott Protocole-tervezetet a tárgyalások alapjául elfogadja. Nézete szerint a mi katonai egyenjogúságunk elismerése és az azzal kapcsolatban leadandó nyilatkozatok kérdésében differenciák már alig merülhetnek fel és reméli, hogy a tárgybavágó szövegezések körül nehézségek nem támadnak, bár úgy véli, hogy ama felfogásom, mely szerint a mi felfegyverkezésünk már befejezett tény és hogy ennek szentesítéseért nem akarok semmi árat sem fizetni, nem állja ki az objektív kritikát. Mindenesetre a kritikus pont továbbra is a kisebbségekre vonatkozó kívánságunk marad, mellyel kapcsolatban teljes őszinteséggel és épp oly határozottsággal ki kell jelentse, hogy a fentemlített magyar Protocoletervezetben javasolt szöveget semmi körülmények között sem fogadhatja el. A prágai kormány — folytatta Krofta — hajlandó a nagyhatalmakkal kötött kisebbségi szerződésekben vállalt kötelezettségeit teljesíteni, de soha nem fog Magyarországgal szemben hasonló obiigókat vállalni. Egy általános jellegű, a magyar kisebbségekre vonatkozó nyilatkozat megtétele elől nem zárkózik el, de erre is csak abban az esetben volna kapható, ha a magyar kormány analóg nyilatkozatot tenne a magyarországi tót kisebbségekre vonatkozólag. Azután kiemelte, hogy ez a kérdés mily kritikus helyzetbe hozhatná a prágai kormányt, ha később a németek hasonló követelésekkel lépnének fel vele szemben. A további beszélgetés során hangsúlyozta Krofta, hogy ligy Benes köztársasági elnök, mint Hodza miniszterelnök óhajtják a Magyarországhoz való közeledést és közölte, hogy a Masaryk temetésén jelen volt jugoszláv és román miniszterelnökkel behatóan megbeszélték a magyar követeléseket. Stojadinovic jugoszláv miniszterelnök odanyilatkozott, hogy ő eleve hozzájárul minden Prága és Bukarest által elfogadott esetleges magyar javaslathoz, mert tisztában van azzal, hogy úgy Prága, mint Bukarest ebben a kérdésben a legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel fog eljárni. Nehezebb a helyzete — mondotta Krofta — Tatarescunak, mert Romániában a magyarellenes agitáció az utolsó esztendőkben igen nagy mérveket öltött. Koncedálta azt is, hogy Antonescu román külügyminiszter pozíciója erősen inog, ami természetszerűleg nem maradhat hatás nélkül állásfoglalására. Arra a megjegyzésemre, hogy a románok mindenféle magyarellenes intézkedésekkel (f. évi október l-ig a romániai kisebbségi vállalatoknak nyilatkozniok kell, hajlandók-e személyzetük 75%-áig román nemzetiségűeket alkalmazni) roppant megnehezítik a velük való tárgyalást és hogy 250