Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

is bevonjuk a megegyezés keretébe, Antonescu azt válaszolta, hogy ebben a tekintetben Kroftának még aggályai vannak, amit előtte (Antonescu előtt) nem is hallgatott el. Majd megjegyezte, hogy Csehszlovákia külön követelésekkel is elő akar állni, nevezetesen a pozsonyi hídfő megerősítésé­nek kérdésével és a vegyesdöntőbíróságok megszüntetésével. A külügyminiszter erre azt felelte, hogy a magyar közvéleményre való tekintettel nem mehet bele olyan megoldásba, amelynek elemeit csak a katonai egyenjogúság elismerése és a meg nem támadási nyilatkozat alkotná. Feltétlenül szükséges, hogy a magyar közvélemény előtt arra hivatkozhas­sék, hogy a megbeszélések során meggyőződést szerzett arról, hogy az ú.n. utódállamok kisebbségi politikájukon változtatni fognak. Hogy ezt a kije­lentést megtehesse, ahhoz az utódállamok részéről legalább néhány konkrét intézkedésre van szükség. Az aztán már a formulázás kérdése, hogy ezek a konkrét intézkedések hogyan szerepeljenek a megbeszélések eredménye­ként készítendő instrumentumban. A kisebbségi kérdést azonban ezen a kereten kívül hagyni nem lehet. Ha megfelelő formulát most nem lehet találni, akkor a további megbeszélések majd a jövő évre maradnak. Számunkra a dolog nem sürgős, az meg éppen távol áll tőlünk, hogy a tárgya­lások eredményéből diplomáciai sikert akarjunk teremteni. Az a szuggesztió, hogy a megbeszéléseket majd jövő évben folytat­hatjuk — láthatóan meglepte Antonescut. Azt hangsúlyozta, hogy az év végéig még négy hónap van, ami bőven nyújt időt arra, hogy a megoldás módját megtaláljuk. Elismerte azt, hogy a kisebbségi kérdés körül mutat­kozó nehézséget esetleg valami formulával át lehet hidalni. Az ő jogászaik már dolgoznak az ellenjavaslatokon, de ő a maga részéről a megállapodás politikai tartalmára helyezi a fősúlyt, ami a jogászok munkáján természe­tesen kívül esik. Fontos volna, ha a külügyminister úr megvárhatná Krofta visszaérkezését, 8 0 hogy vele is beszélhessen. A külügyminiszter ezután a közeledés gazdasági vonatkozásaira tért át. Szükségesnek tartja már most hangsúlyozni — mondotta —, hogy Magyarország és az ú.n. utódállamok között a gazdasági kapcsolatok kimé­lyítésére csak akkor kerülhet sor, ha a politikai nehézségeket már kiküszö­böltük. Ezt azért kívánja leszögezni, nehogy ebben a tekintetben félreértés lehessen. Antonescu ezt tudomásul vette. A beszélgetés érdemi része azzal fejeződött be, hogy ha az ú.n. utód­államok ellen javaslatainak átadása Genfben tényleg megtörténik, az ellen­javaslatokat előbb a magyar kormánynak kell mérlegelés alá vennie és a további tárgyalások azután diplomáciai úton folytatódnának. Bárdossy s.k. Küm. pol. 1938—7/7—541. Másolat. 8 0 Krofta, csehszlovák külügyminiszter, genfi tartózkodását megszakítva vissza­tért Prágába, ahol részt vett Masaryk volt köztársasági elnök temetésén. .248

Next

/
Thumbnails
Contents