Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

verkezési egyenjogúságának kérdése kölcsönös egyetértésben megoldassék és ezzel egyidejűleg még néhány más olyan kérdés is rendezést nyerjen, melyek a kisentente-hatalmak és Magyarország jó egyetértését zavarhatnák. Ezért legutóbbi genfi tanácskozásukon elhatározták, hogy a kisentente-államok fővárosaiban akkreditált m. kir. követekkel folytatandó pourparler-k keretében megkísérlik a szóbanforgó problémák megoldását. Ha Magyarország katonai egyenjogúságát a kisentente-hatalmakkal való egyetértésben valósítja meg, akkor utóbbiak azt minden korlátozás (aránylagos létszámmegállapítás, nemzetközi ellenőrzés etc.) nélkül fogják elismerni. A kisentente azonban kívánatosnak tartaná, hogy az immár katonailag egyenjogúsított négy állam egymás meg nem támadására irányuló szándékát egy közös vagy esetleg három bilaterális nyilatkozatban kifejezésre juttassa. Ami e nyilatkozat formáját illeti, ez még megbeszélés tárgyát képezhetné. A csehszlovák kormány egyidejűleg szabadulni kíván a trianoni békeszerződés (51. szakasz) őt terhelő katonai korlátozásától (a pozsonyi hídfő megerősítésének tilalma). Mind a három kisentente-állam kívánja továbbá, hogy a de facto már amúgy sem működő vegyes döntőbíróságok a szóbanforgó rendezés keretében de jure is megszüntettessenek. Abban az esetben pedig, ha Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát egyoldalúlag valósítaná meg, a kisentente-államok még több más, őket terhelő szerződéses kötelezettség alól is felmentve tekintenék magukat. Ilyenek a kisebbségi-szerződés határozmányai, valamint Jugoszláviát az úgynevezett „caisse-commune"-el

6

9 kapcsolatban terhelő régi tartozások. — Krofta úr nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a kisentente-államok nem a kisebbségekkel való bánásmódot illetőleg vállalt szerződéses kötelezettségeiket akarják megszüntetni, hanem csak utóbbinak nemzetközi ellenőrzését. Atni most már az általam tett közlésekre vonatkozó választ illeti, Krofta úr kijelentette, hogy a csehszlovák kormány kisebbségi politikáját semmi körülmények közt nem teheti államközi megállapodások tárgyává. Ezt az álláspontot foglalta el mindig Németországgal szemben is. A szóbanforgó kérdésben fennálló szerződéses kötelezettségeit teljes mértékben elismeri és amennyiben Magyarország nem fogja fegyverkezési egyenjogúságát egyoldalúlag megvalósítani, a csehszlovák kormány szintén nem fogja kisebbségi kötelezettségeit egyoldalúlag megszüntetni. A fentelőadottak képezik Krofta úr közléseinek lényegét, melyeket igen bőbeszédű kommentárokkal kísért. Utóbbiak keretében rámutatott arra, hogy a megnemtámadási szerződések megkötése tulajdonkép magyar érdek és ők a maguk részéről nem is helyeznek rájuk túlnagy súlyt, mert a status quo nunc-on jogilag úgysem változtatnának. Mindazonáltal azt tartja, hogy ezek a szerződések, vagy deklarációk lényegesen megkönnyítenék a dunai államok zavartalan együttműködését, ami pedig nemcsak 6

9 Az Osztrák—Magyar Monarchia volt államainak adósságait az utódállamok közösen fizették az ún. caisse commune-be. .231