Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

Szubotics mindenekelőtt kifejtette interlokutoromnak, hogy Jugoszlávia az értekezleten Magyarország irányában barátságos magatartást mutatott, mivel Belgrád egy Magyarországgal létesítendő modus vivendin keresztül egy lépéssel jobban szeretne közeledni a Róma—Berlin tengelyhez. Belgrád látja, hogy a francia barátság a jelenlegi konstellációk mellett részére alig ér valamit. Ezt a csehek a maguk részéről már szintén felismerték, amint ezt Krofta úr többízben hangsúlyozta Szubotics előtt, kijelentvén, hogy ők nagyon igyekeznek Magyarországgal is olyan viszonyba kerülni, amely eliminálná azt a tudatot, hogy nemcsak német, de magyar viszonylatban is mindig rettegniök kelljen olyan komplikációktól, amelyekkel presztízsveszteség nélkül nem tudnának szembe szállni. Szubotics úrnak a kisentente-tárgyalások során módjában volt megállapítani, hogy a csehek, akik a kisentente-összejövetel megrendezésében a „treibendes Element" voltak, szinte egy tál lencséért hajlandók volnának Magyarország katonai egyenjogúságát elismerni. Szubotics szerint Krofta úr hangsúlyozta volna az értekezleten, hogy Magyarországtól nem lehet áldozatokat követelni ahhoz, hogy ezentúl nyíltan tehesse azt, amit eddig be nem vallottan tett, mert hiszen Magyarország katonai egyenjogúságának elismerése ma már csak formai kérdés, tekintve, hogy egyenjogúságát tényleg már megvalósította. Ennélfogva Szubotics is oda konkludált a német főkonzul előtt, hogy katonai egyenjogúságunk elismerése ma már semmilyen feltételhez kötve nem lenne. Marad tehát a forma kérdése, ami a kisentente államok tekintélyének épségbentartása szempontjából rájuknézve elsőrendű fontossággal bír. A kérdés formai megoldását Szubotics úr valahogyan úgy képzeli, hogy egy-egy 2 — 2 paragrafusból álló egyezmény köttetnék a kisententeállamok mindegyikével, amelynek 1. paragrafusa szerint a két szerződő államnak nincsen egymás ellen támadó szándéka, a 2. paragrafus pedig kimondaná, hogy ilyen körülmények között Magyarország illető partnere nem látja akadályát annak, hogy Magyarország területi védelméhez szükséges nívóra emelje fegyverkezését. Szubotics úr szerint Magyarország katonai egyenjogúságának helyreállítása tárgyában teendő nyilatkozatoknak akár Magyarország, akár a kisentente-államok részéről nem lenne szabad expressis verbis tartalmaznia azt, hogy itt a trianoni szerződés vonatkozó klauzuláinak érvénytelenné nyilvánításáról vagy áthágásáról van szó. Az erre vonatkozó deklarációnak vagy egyezményrészletnek valahogyan úgy kellene megfogalmazva lennie, hogy Magyarország katonai egyenjogúsága elismertetik, anélkül azonban, hogy a szövegben a trianoni szerződésre bármily célzás történnék. Szubotics úr végül rámutatott a német főkonzul előtt arra, hogy Németországnak bizonyos hajlékonyságot kellene mutatnia Prága felé, nehogy utóbbiban állandóan csak erősödjék azon érzés, hogy tisztán Párisra és Moszkvára van utalva. Ilyen szuggesztiók fognak történni Belgrád részéről a német külügyminiszter legközelebbi balkáni útja alkalmával is. Interlokutorom közléseit ahogyan kaptam, úgy adtam vissza. Ezekből mindenesetre megállapítható, hogy vele Szubotics úr a németek szájaíze szerint beszélt. A Szubotics által adott információkban egyébként novum .229