Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

elégedéssel fogadta és kijelentette, hogy abban „nagy lépést lát" a két ország közeledése felé és azt igen jelentősnek tartja. Mindjárt első olvasásra azon kívánságát fejezte ki azonban, hogy a „les rapports de la Yougoslavie à l'égard de la Hongrie" a „les rapports entre la Y. et l'H." kifejezéssel helyettesíttessék, továbbá kifogásolta azon kitételt, hogy ,,1'on est arrivé à reconnaître", mert ezt túlkeménynek tartja és olykép hangzónak, mintha kizárólag Jugoszlávia lenne a hibás abban, hogy a kölcsönös viszony nem alakult eddig kedvezően. Kérte Althot, hogy ezt a szövegrészt enyhítsük, amire egyébként egy-két napon belül, a szöveg gondos áttanulmányozása után, ő konkrét javaslatot fog tenni. Stojadinovié ez alkalommal hajlandónak mutatkozott eleget tenni azon kívánságunknak, hogy a magyar kisebbség felé egy gesztust tegyen. A kisebbségi kívánalmakat igen messzemenőeknek tekinti ugyan, de gondolkozni fog, hogy a gesztust mily formában teheti meg. Semmi esetre se kívánja, hogy a gesztus összefüggjön a mi deklarációnkkal, ezért jobbnak tartja, hogy a gesztus akár a legrövidebb idő alatt történjék, de előzze meg a deklarációt. Alth felhívta Stojadinovic figyelmét ezzel összefüggésben arra, hogy puszta ígéretekkel nem érhetjük be. Kijelentette Alth még a miniszterelnöknek, hogy a szándékolt deklarációrólsenkit nem tájékoztattunk és hogy hasonló lépést nem tartunk időszerűnek a másik két Kisentente-állammal szemben. Erre a miniszterelnök azt jegyezte meg, hogy ő sem tartja szükségesnek szövetségeseit egyelőre informálni, de elkerülhetetlen lesz, hogy 25-én Belgrádba érkező Ciano grófot informálja. Végre Stojadinovic — egy-két napi meggondolási időt kért—, amely után megállapodhatnának a deklaráció szövegében és leadási módjában, valamint közölhetné Althtal, hogy a kisebbségek felé tervezett gesztust miként tenné meg. Alth követ benyomása az volt, hogy a szándékolt deklaráció Stojadinovic-ra igen jó benyomást gyakorolt és a kisebbségek ügyében tényleg hajlandó valamit tenni, aminek lényegét a szakminiszterekkel akarja megbeszélni. Márc. 31-én Alth újra beszélgetést folytatott a jugoszláv miniszterelnökkel. Ez alkalommal azonban 23-i kedvező benyomása éppen az ellenkezőjére fordult. Hihetőleg Olaszországgal szemben elért sikerei következtében, továbbá környezetének befolyása alatt Stojadinovic ezúttal oly kijelentéseket tett, melyeket Alth visszavonulásnak fogott fel mindattól, amit előbb mondott. A deklarációról most úgy beszélt, mint amely nem tartalmaz többet, mint amit a Kellog-paktumban Magyarország magára vállalt. Hangoztatta, hogy tekintet nélkül arra, hogy magyar részről megtörténik-e a nyilatkozat, vagy nem, ő velünk szemben barátságos politikát akar tovább folytatni, a magyar kisebbséggel szemben pedig belpolitikájának megfelelőleg a jövőben is megértést tanúsítani, mert Jugoszlávia is, úgy mint Magyarország, baráti viszonyban van Németországgal és Olaszországgal. A beszélgetés folyamán Althnak sikerült meggyőznie Stojadinovic-ot hogy misem áll távolabb a magyar kormánytól, mint a kisebbségi gesztus iránt való kívánságával a jugoszláv belpolitikába beavatkozni, és szugge.213