Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

hanem a kisentente két másik államával is folynak tárgyalások. A mindig igen óvatosan nyilatkozó Micelski gróf szavaiból azt véltem kiolvasni, hogy a szerbek ezt fölöslegesnek tartják, mivel hajlandók lennének velünk bilaterális alapon is megegyezni, annál is inkább, mert a szintén kétoldalú bolgár — jugoszláv egyezményt a Balkán Entente tagjai a kezdeti aggályoskodás után nagy megelégedéssel vették tudomásul. A lengyel ügyvivő utalt arra is, hogy a nehézségek talán Yukéevié személyével függenek össze és hogy talán Alth alkalmasabb volna a tárgyalások folytatására. Micelskit a Kobr és Bossy követek és a miniszter úr közt lefolyt konverzációkról

3

6 egész röviden informáltam és főleg azt a körülményt emeltem ki, hogy sem cseh, sem román viszonylatban tulajdonképeni tárgyalásokról beszélni nem lehet és hogy az iniciatíva nem tőlünk indult ki. Ami a jugoszlávokat illeti, már egy előző alkalommal tájékoztattam azokról a nehézségekről, melyek a közeledés folyamatát késleltetik (magyar kisebbségeknek tett engedmények csekély értéke, magyar lapok be nem engedése, Sztojadinovics legutolsó beszédének

3

7 ki nem elégítő tartalma stb.) Hozzátettem, hogy Vukcsevic személye talán nem nagyon szimpátikus, de érzésem szerint erősen ambicionálná, hogy magyar—jugoszláv közeledés az ő nevéhez fűződjék és ezért azt hiszem, hogy nehézségeket támasztani nem fog. Ez főnököm felfogása is, aki tudomásom szerint alkalomadtán újból beszélni fog vele, hogy a közeledés ügyének, melyre, mint látom, Varsóban továbbra is nagy súlyt helyeznek, egy kis lendületet adjon. Kiim. pol. 1937—7/7—647. Sokszorosított másolat. 68. A PRÁGAI MAGYAR IDEIGLENES ÜGYVIVŐ JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Prága, 1937. március 25. 64/pol. — 1937. Szigorúan bizalmas ! Amidőn ma Kroftával az általános európai helyzetről beszélgettem, a szó mintegy önmagától terelődött fegyverkezési egyenjogúságunk kérdésére. — Belátja — mondotta Krofta külügyminiszter —, hogy a mai állapot nem tartható fenn és hogy ezt a kérdést valamilyen formában rendezni kell. ő maga mindig ezen az állásponton volt, mert egyrészt a fegyverkezési tilalom fenntartásától semmi praktikus hasznot nem vár, másrészt útját állja Magyarország és a kisentente államok közti viszony javulásának. 3

6 Lásd e kötet 54. és 57. sz. iratát. 3

7 Stojadinovic 1937 januári beszédében kijelentette, hogy a kisantant-szerződés garantálja Jugoszlávia határait az északi szomszéddal szemben. Ez elégedetlenséget váltott ki a Jugoszláviával kiegyezésre törekvő magyar kormánynál. .207