Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

Közelfekvő a gondolat, hogy erre az illetékes köröket az orosz belviszonyok késztethetik, amelyekről talán másoknál jobban vannak informálva. A szovjet szerződés felmondásával és a kommunista párt feloszlatásával nemcsak a szelet vonnák ki a német propaganda vitorlájából, hanem szabad kezet nyernének külpolitikájuk újabb berendezéséhez. Miután a francia protektorban már csalódtak, most talán attól tartanak, hogy ugyanerre a sorsra jutnak orosz viszonylatban is. Amennyiben tehát fenti értesülésem megfelel a valóságnak, az államvédelmi tanács vonatkozó határozata nem volna más, mint a patkány menekülése a süllyedő hajóról. Prága, 1937. február 12. Krofta külügyminiszternél ma tett látogatásom alkalmával — mint a városban hallott mende-mondát — szóba hoztam a fenti informátiómat is. Krofta úr beismerte, hogy a csehszlovák közvélemény egyes rétegeiben talán felmerülhetett az a gondolat, hogy — tekintettel Németország állandóan növekvő erejére — az ezen nagyhatalommal való jóviszony megteremtése kellene hogy legyen a köztársaság külpolitikájának mindenáron — tehát esetleg még Szovjet-Oroszországgal fennálló szerződéses viszony feladásának árán is — elérendő célja. Nyomatékosan hangsúlyozta azonban, hogy se neki, se a kormánynak, se bármily más mérvadó tényezőnek nincs legtávolabbról sem szándékában külpolitikájuk jelenlegi irányán bármit is változtatni. Ami a Németországhoz való viszonyt illeti, az a felfogásuk, hogy Hitlernek több beszédében kinyilatkoztatott az az álláspontja, hogy a birodalom minden szomszédjával hajlandó kétoldalú meg nem támadási szerződést kötni, semmi újabb vonatkozó nyilakozata által nem lett megváltoztatva, így tehát, Krofta szerint, a birodalom szomszédjainak kétoldalú meg nem támadási szerződések megkötésére közvetve tett ezen ajánlat — legalább elvben — továbbra is fennáll. Ilyen szerződés megkötésére irányuló konkrét tárgyalások azonban a berlini és prágai kormányok közt se nem folytak, se nem folynak. Eisenlohr úrral ez a kérdés alig került szóba. Mastny úrnak azonban Berlinben ismételten alkalma volt mérvadó tényezőkkel erről a témáról beszélni. Ezen konverzációk folyamán a berlini csehszlovák követ kifejtette kormányának elvi hajlandóságát ilyen szerződés megkötésére, amenynyiben ez nem köttetnék ahhoz a feltételhez, hogy a köztársaság adja fel valamely országgal jelenleg fennálló szerződéses viszonyát. Vagyis a csehszlovák kormány minden körülmények közt ragaszkodik úgy a Népszövetséghez, mint Franciaországhoz, a kisentente másik két államához, valamint Oroszországhoz való szerződéses viszonyának fenntartásához. Krofta úr szerint német részről ezen álláspont iránt megértést látszottak tanúsítani, legalább is soha senki részéről nem történt olyan kijelentés, melyből arra lehetett volna következtetni, hogy a birodalmi kormány a Csehszlovákiával való meg nem támadási szerződés megkötését ahhoz a feltételhez kötné, hogy a köztársaságnak Szovjetoroszországgal fennálló szerződéses viszonyán változás történjék. .203