Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

váltott ki. De bizonyos abban, hogy ez múló jelenség és ezért nem veszi túl tragikusan és reméli, hogy Magyarországon is idővel helyreáll a régi helyzet. A kisentente közeledési kísérleteire vonatkozó közlés, úgy láttam, mélyebb hatást tett Neurath báróra. Kitért Magyarország helyzetének mérlegelésére és más szavakkal ugyan, de röviden összefoglalva azon véleményének adott kifejezést, hogy Magyarország tulajdonképen csak Németország mellett állhat és csak németbarát politikát folytathat, mert csak ezúton remélheti jövőjének jobb kialakulását. Na persze Olaszországra is támaszkodva ! Nagyjában tehát ugyanazt hangoztatta, amit Hahn báró képviselt. Neurath báró ezen megállapításával szemben kifejtettem Nagy

rméltóságod előttem ismert érveléseit, amelyek szerint Magyarország ugyan a német és olasz barátság, illetőleg a hármas csoport pilléreire építi külpolitikáját, de hogy az esetben, ha német megértésre már nem számíthatna, Magyarország más politikát is folytathatna: pl. bármikor kibékülhetnénk szomszédainkkal, természetesen némi áldozatok árán, de kisebbségeink érdekében és gazdasági téren is tűrhető helyzetet teremthetnénk a Dunamedencében, amelyben, mint ismeretes, a Duna-konföderáció létesítése továbbra is a kisentente és Franciaország törekvése. De erről természetesen nincsen szó és Magyarország nyugodtan folytatja eddigi külpolitikai irányát és Nagyméltóságod sem veszi túl tragikusan a jelenlegi átmeneti elkedvetlenedést és hogy meg van győződve arról, hogy a magyar—német érdekközösség bizonyos kérdésekben változatlanul fennáll, és hogy ennélfogva a magyarnémet együttműködés ezekben a kérdésekben a jövőben is biztosítottnak látszik. Neurath báró egyetértőleg vette ezt tudomásul, mondván, hogy együttesen fegyverkezzünk és türelemmel várjuk a jövő kialakulását. Megjegyzem még, hogy Neurath báró a cseh ajánlatot mintegy szcmtelenségnek minősítette, és hogy azzal a benyomással távoztam tőle, hogy Nagyméltóságod közléseit megnyugvással vette tudomásul és hogy bizonyos mértékig fokoztuk figyelmét a magyar—német jóviszony fenntartásához szükséges előfeltételek iránt. Végül újból megállapíthattam, hogy a német— cseh viszonyban változás nincs. Küm. pol. 1937—21/7—105. Másolat. 62. NAPIJELENTÉS KOBR BUDAPESTI CSEHSZLOVÁK KÖVET ÉS KÁNYA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER BESZÉLGETÉSÉRŐL Budapest, 1937. február 9. Ma felkeresett Kobr budapesti csehszlovák követ és visszatérve január 19.-i beszélgetésünkre, (lásd vonatkozó napi jelentést

3

3) és anélkül, hogy egyenes választ adott volna az akkor felvetett kérdésemre, kifejtette, hogy 3

3 Lásd e kötet 54. sz. iratát. .201