Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)

hatalmazom Nagyméltóságodat, hogy Neurath bárót nagy vonásokban tájékoztassa. Szíveskedjék ez alkalommal kiemelni azt a körülményt, hogy a csehszlovák kormány közeledési kísérletét, teljesíthetetlen feltételek felállítása által dilatorikus fogadtatásban részesítettem, és a meg nem támadási szerződést mint a közeledésre nem alkalmas instrumentumot jelöltem meg. Ezt abban a biztos reményben tettem, hogy Németország a jövőben rendületlenül fog ragaszkodni eddig folytatott politikájához. Küm. res. pol. 1937—21—162.(57) Másolat. 56. NAPI JELENTÉS VUKÉFAIC BUDAPESTI JUGOSZLÁV KÖVET ÉS KÁNYA MAGYAR KÜLÜGYMINISZTER BESZÉLGETÉSÉRŐL Budapest, 1937. január 21. Ma felkeresett Vukcevic budapesti jugoszláv követ és több kérdést intézett hozzám. Bészint olyanokat, amelyek a magyar belpolitikai helyzetre vonatkoznak, részint pedig érdeklődött egyes külpolitikai eseményekkel kapcsolatos információimról. (Göring római látogatása, csehszlovák—német viszony stb.) Ezután azt kérdezte tőlem a követ, hogy igaz-e, hogy a Kormányzó úr Varsóba és Berlinbe utazik. A leghatározottabban tagadólag válaszoltam megjegyezve, hogy a legutóbbi napokban azt is olvastam, hogy Őfőméltósága Belgrádba utazik, pedig a követ leginkább tudhatja, hogy a tényeknek nem felel meg. A beszélgetés végén szóbakerült a magyar—jugoszláv viszony jövendő alakulása is. A magam részéről csak annyit jegyeztem meg, hogy sohasem gondoltam, hogy a fejlődés ebben a kérdésben túlságos gyors ütemű lenne, de mégis meglep az a lassúság, amely a jobb atmoszféra kialakulásában a két állam között mutatkozik. A jugoszláv követ arra kért, hogy ne veszítsem el a türelmemet, mert amint a jugoszláv—bolgár viszony kialakulásának története mutatja, a javulás hosszú időt vesz igénybe. Ó, Vukcevic kezdeményezte 1931-ben, szófiai követ korában azt az akciót, amely a legközelebb aláírásra kerülő szerződés megkötéséhez vezetett. Vagyis közel 6 esztendő múlt el, amíg a mindkét állam részéről megindított akció megfogható eredménnyel járt. A magam részéről újból hangsúlyoztam, hogy én egyáltalában nem vagyok türelmetlen, teljesen tudatában vagyok a nehézségeknek, csak épp azt a tényt kívántam leszögezni, hogy még engem is meglep az előrehaladás lassúsága. Ezután azt kérdezte tőlem Vukcevic, hogy mi történt Bómában Göring legutóbbi látogatása alkalmából. Azt mondta, hogy ő nem emlékszik biztosan, hogy hol hallotta, de lehetséges, hogy újságban olvasta, hogy Rómában többek között arról is szó lett volna, hogy Németország, Olasz.194