Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet
Iratok - II. Tárgyalások Magyarország és a kisantant között; a sinaiai konferencia; a genfi megbeszélések (1937. január 1—-1938. március 12.)
zárnák. Ciano azt válaszolta, hogy az igaz, de Olaszország csak akkor közeledhetik Jugoszláviához, ha utóbbi előbb jószomszédi viszonyt teremt Magyarországgal. Novemberben Ciano kijelentette a Minister úrnak, hogy a magyar kormánynak a Jugoszláviához való jóviszonyt ápolnia kellene. A minister úr erre kijelentette, hogy hajlandók vagyunk közeledni, de azt semmi esetre se fogjuk elsietni. Jugoszlávia a jelenlegi kedvező helyzetét előnyök szerzésére akarja felhasználni anélkül, hogy újabb barátaival szemben bárminő obligót is vállaljon. Kérte ezért a Minister úr Cianót, hogy tartózkodjék minden nagyobb koncessziótól Jugoszláviával szemben, míg a jugoszláv— magyar viszony tisztázva nincsen. Ezt Ciano meg is ígérte és kijelentette, hogy Olaszország soha nem fogja barátait feláldozni a jugoszláv—olasz jóviszony érdekében, ezért bármi döntő lépés előtt a magyar kormánnyal érintkezésbe fog lépni. December 4-én Ciano azt mondta Villaninak, hogy az olaszok kezében van megszabni, mikor és milyen mértékben javíttassék a jugoszláv—olasz viszony. Buti kijelentette követünknek, hogy ezzel összefüggésben az Olaszországgal barátságos viszonyban álló országok érdekeit a legcsekélyebb mértékben sem fogják feláldozni, ellenkezőleg, azokra a jugoszláv—olasz közeledés csak előnyt jelenthet. Yillani ezen kijelentéseket követőleg utasítást nyert, hogy fejtse ki az olasz kormány előtt, miszerint mi a legkomolyabban óhajtjuk egy jugoszláv—magyar modus vivendi elérését, nem tartanok azonban egészségesnek, ha a közeledés csak egyoldalú magyar áldozatokon épülne fel. A helyzet nem úgy fest, mintha Stojadinovicban meg volna a hajlandóság komolyabb áldozatokra. Benyomásunk, hogy barátságos frázisok hangoztatásával rá akarja venni a magyar kormányt arra, hogy a mai közös határt elismerje anélkül, hogy megfelelő ellenengedményeket vagy garanciát kapnánk. Nem látjuk, mi értelme volna az engedményeknek, ha nem sikerülne párhuzamosan elérni a Kisentente katonai kapcsolatok lazítását. Hálával vesszük, hogy az olasz kormány tekintettel lesz érdekeinkre és reméljük, hogy tárgyalásaikról tájékoztatni fognak, de világosan látjuk, hogy ha Olaszország hamarabb egyeznék meg Jugoszláviával mint mi, ez annyira megerősítené Jugoszlávia helyzetét, hogy a magyar — jugoszláv tárgyalások aligha volnának siker reményével folytathatók. Január közepén Ciano közölte Villanival, hogy Stojadinovic húzza a jugoszláv — olasz megbeszéléseket s nem mondja meg, mit akar. d) FRA y CI A KORMÁNY SZEREPE Khuen párisi követünk október 14-én utasítást kapott Delbos francia külügyminiszterrel folytatandó beszélgetésére. Miután Khuen kifejtette neki a Kisentente-tal szemben elfoglalt álláspontunkat, Delbos kijelentette, hogy szívesen hozzájárul a Kisentente-hoz való viszonyunk előmozdításához és reméli, hogy ez a viszony javulni fog. Küm. res. pol. 1938—49—68. Sokszorosított másolat Másolatban megküldték: belgrádi, római, berlini, párizsi és varsói követségnek. .190