Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - I. A Rajna-vidék megszállása és kihatása; Magyarország és a kisantant kapcsolatainak alakulása (1936. március 11—december 23.)

A német követ lényegében így reprodukálta azt, amit Titulescutól hallott s amivel — kijelentése szerint — a román külügyminister őt meg is nyugtatta. Titulescu elutazása Montreux-be ugyanarra a napra volt kitűzve, amikor a német követ beszélni akart vele. Mivel Fabricius kezdetben nein volt bizonyos abban, vájjon magának a külügyministernek mondhatja-e el azt, amire megbízása volt, egyidejűleg audienciát kért a királytól is, — bár mint mondja — erre Berlinből nem utasították. A király azzal fogadta, hogy tájékozva van a követ és Titulescu között lefolyt beszélgetésről. Nem érti miért hisznek Berlinben jobban annak, amit egy Romániára vonatkozó kérdésről Prágában mondanak. Mint szuverén állam feje ismétli és erősíti meg, hogy Románia nem fog olyan szerződést aláírni a Szovjettel, mint amilyen a cseh —orosz egyezmény. Románia általában nem köt olyan szerződést, amelynek éle Németország vagy bármely más állam ellen irányul. Csak egyetlen ilyen szerződése van Romániának: a kis-entente szerződés, amelyben Magyarország expressis verbis meg van nevezve. De más ilyen szerződéshez Románia nem csatlakozik. Hajlandó azonban arra, hogy kétoldalú megnemtámadási és segélynyújtási szerződést kössön a Szovjettel, amin a német kormány nem találhat kifogásolni valót. Körülbelül ez volt az, amit a király mondott és amiből a követ azt a meggyőződést meríti, hogy a német kormánynak tényleg nem kell félnie attól, hogy Románia a francia — cseh—orosz szerződéshez csatlakozik. Az olyan szerződés viszont, amilyenre Románia hajlandó — úgy ahogyan azt a király és Titulescu beismerte — a követ véleménye szerint a német kormányt már nem érdekli. A követ előadása után megkérdeztem tőle: tud-e arról, hogy Titulescu maga fejtegette nemrég egyik kollégánknak, hogy Románia a népszövetségi alapokmány 16. cikke

8

6 értelmében már így is úgy is köteles adott esetben az orosz hadsereget Románia területén átengedni s hogy megbízható román információk szerint a román vezérkar és a román államvasutak igazgatósága már ki is dolgozta az átvonulás terveit, sőt állítólag a terv végrehajtására technikailag is előkészül. Fabricius erre azt válaszolta, hogy más dolog az, ha Románia a Népszövetségi Alapokmányban meghatározott esetekben és az alapokmányból egyezménnyel. A szerződés 2. pontja a csehszlovák kormány kérésére leszögezi, hogy a kölcsönös segélynyújtás csak akkor léphet érvénybe, ha a megtámadott félnek a szerződésben aláírt feltételek mellett Franciaország is segítséget nyújt. Ily módon a francia—szovjet és a szovjet—csehszlovák egyezmény háromoldalú egyezménnyé vált. 8

6 A Népszövetség Alapokmánya 16. cikkének erre vonatkozó része kimondta: „A szövetség tagjai megegyeznek továbbá abban is, hogy az e cikk alapján megvalósítandó pénzügyi és gazdasági intézkedésekben egymást kölcsönösen támogatni fogják, hogy az ezzel járó veszteségek és hátrányok a legkisebb méretekre csökkenjenek; épp így kölcsönösen támogatni fogják egymást a védekezésben minden olyan külön intézkedés ellen, amelyet a szerződésszegő állam valamelyikükkel szemben alkalmaz; valamint megfelelő intézkedéseket fognak tenni arra nézve, hogy az ő területükön átvonulhassanak bármely szövetségi tagnak oly haderői, amelyek a szövetségi megállapodások betartásának biztosításában közreműködnek." Lásd erről: 1921. évi törvények gyűjteménye. Belügyminisztérium kiadása, Budapest 1922. 1147—1148. 1. 137