Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 2. kötet

Iratok - I. A Rajna-vidék megszállása és kihatása; Magyarország és a kisantant kapcsolatainak alakulása (1936. március 11—december 23.)

országnak, amely még nincsen megfelelően felszerelve, de azt hiszi, Magyarországnak sem volna alkalmas. Egy esetleg bekövetkezendő olasz—angol háborúban Magyarországnak döntő szerep jut, aszerint, hogy megtudja-e óvni semlegességét, vagy sem. Ha semleges maradna, akkor sikerülne a háborút lokalizálnia. Ellenkező esetben, vagyis ha Jugoszláviát megtámadná, akkor számolni kell Cseh-Szlovákia és Románia támadásával, ami valószínűleg európai háborút válthatna ki. A tbk. kifejtette azután, hogy mily fontos volna, ha mi a jugoszlávokkal megegyeznénk és az olaszokat is rábírnánk arra, hogy terjeszkedésüket ne a Balkánon, hanem Afrikában keresnék, hogy az angol hatalmat megtörjék. Végül sok kertelés után a tbk. feltette a kérdést, hogy kötelezve vagyunk-e egy olasz—jugoszláv háború esetén Jugoszláviát megtámadni. Válaszom az volt, hogy bennünket semmilyen szerződés nem köt Olaszországhoz, kivéve a római paktum, mely előtte ismeretes, tehát semmiféle kat. szerződés, illetve kötelezettség közöttünk nem áll fenn s így teljes szabadságunk felett rendelkezünk. Hogy Jugoszlávia ellen fellépünk-e vagy nem, teljesen tőlünk függ. E kijelentésem Friderici tbk-ot láthatóan megnyugtatta és megmondotta nekem, hogy Németországban oly felfogás is uralkodik, hogy Magyarország egy olasz—jugoszláv háború esetén feltétlenül hátba fogja támadni Jugoszláviát, ez pedig az általános háborút jelenti.

7

9 Ezek után én tettem fel a kérdést, hogy egy olasz — angol, illetve olasz—jugoszláv háború esetében milyen lesz Németország magatartása? Erre Friderici tbk. azt válaszolta, hogy erre határozott választ nem adhat, mert nem ismeri a hivatalos felfogást és előttem is csak egyéni nézeteit fejtette ki, de azt hiszi hogy Németország, egyelőre, a semlegesség álláspontjára fog helyezkedni, mert háborút nem akar. Úgy gondolja, hogy a Vkf. Ónagyméltósága által Beck altábornagy

8

0 úrnak e tárgyban írt levelében sem fogunk megítélése szerint, egészen határozott választ kapni, mert a Führer, nagy kérdésekben legtöbbnyire csak akkor dönt, ha arra feltétlenül szükség van; fent említett helyzet pedig jelenleg nem kíván döntést. Azon válaszomra, hogy a helyzet, habár pillanatnyilag enyhült is, talán júliusban ismét kiéleződhetik, tehát döntésekre esetleg már nem lesz elegendő idő, — kitérő választ kaptam. Ez érthető is, mert a kat. attaché nem ismerheti még felsőbbségének álláspontját. Figyelmet érdemel Friderici tbk. közlése, mely szerint az angol befolyás a Balkánon mind erősebb lesz, amit úgy sófiai mint londoni kat. attachénk is jelentett. Hennyey ezds. Küm. res. pol. 1936—21—463. Eredeti tisztázat. 7

9 1936 tavaszán és nyarán az olasz és a magyar kormány Jugoszlávia megtámadását tervezte. Szabó László római magyar katonai attasé közvetítésével Mussolini és Gömbös között erről a kérdésről tárgyalások folytak. Mussolini, amennyiben szigorítanák az ellene irányuló népszövetségi szankciókat, Jugoszlávia lerohanását latolgatta. Ehhez Magyarország segítségét kérte, amire Gömbös készséggel vállalkozott. Küm. Szabó iratai—vegyes— 1936. 8

0 Beck, Ludwig, a német hadsereg vezérkari főnöke. 134