Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - VI. Ausztria külpolitikai elszigetelése és annexiójának diplomáciai előkészítése

Beck úr, aki látható érdeklődést mutat a dunavölgyi kérdés iránt — „miközben tekintete Csehszlovákia felett elsiklik" — Magyarország után most Ausztria felé is fokozódó figyelemmel fordul s szavai azt a gondolatot tükrözik vissza, hogy az Ausztriával való viszonyt a magyar-lengyel viszony nívójára szeretné hozni. A közép-európai témánál az államtitkár szavai után ítélve — a lengyel külügyminiszter úgy látszik hosszasabban időzött és nem nagyon leplezte a csehek iránti ellenszenvét. Különösen ingerelni látszott őt az utolsó Hodzsa féle interview (Paris Soir), amely azt hangoztatja, hogy Lengyelország különböző eredetű múlttal bíró provinciái nem egységesek a külpolitikai nézetek tekintetében, nevezetesen nem osztják a lengyel kormány politikai állásfoglalását Csehszlovákiára vonatkozólag. E nyilatkozat által Beck úr személyes presztízsében is találva érzi magát, s így Hodzsa nyilatkozata még olaj a tűzre. (Az államtitkár itt nevetve megjegyezte, hogy Hodzsa úrnak nagyon kevés szerencséje van interviewival.) Beck úr a Bécs-Prága-Budapesti háromszögről keringő híreket is szóbahozta, amivel kapcsolatban az államtitkár úgy nyilatkozott előttem, hogy ő sem híve ennek a kombinációnak. Magyarországról Beck úr már első konverzációjuk alkalmával a legmelegebb szimpátia hangján nyilatkozott s kifejezésre hozta a magyar kisebbségek ügyének rendezése iránti érdeklődését is. A német lengyel viszonyról beszélve, a lengyel külügyminiszter közölte osztrák kollégájával, hogy kisebbségi szerződés megkötésére nem gondolnak, de egy kölcsönös kijelentéssel fogják a kérdés élét elvenni. Az államtitkár külön kiemelte, hogy a lengyel külügyminiszter a német-osztrák viszonyt egyetlen szóval sem érintette. Ami magát a fogadtatást és itteni impresszióit illeti, Schmidt úr a legnagyobb megelégedés hangján nyilatkozott. A külügyi államtitkár kedvező varsói benyomásai nem voltak subjektívek. Hoffinger osztályfőnök, aki hosszú éveken át volt Ausztria varsói követe s most főnökét ide elkísérte, szintén kiemelte előttem a fogadtatás szívélyességét. Egyébként más oldalról is azt hallottam, hogy Beck úr különös súlyt látszott helyezni az osztrák szimpátiák megnyerésére. Az osztrák külügyi államtitkár elutazása előtt még alkalmat vett annak bizalmas közlésére, hogy a lengyel külügyminiszter utolsó beszélgetésük alkalmával újra visszatért előtte a magyar-lengyel viszonyra s miután a legnagyobb nyomatékkal hangsúlyozta Magyarország iránti szimpátiáit, felkérte, hogy tolmácsolja azt Nagyméltóságod előtt. Szavai magyarázataként hozzáfűzte, hogy benyomása szerint Nagyméltóságod talán nincsen efelől teljesen meggyőződve. Schmidt államtitkár az osztrák követség mai estélyén az olasz ügyvivőt sua sponte tájékoztatta itteni megbeszéléseiről. Carissimo úr erre vonatkozólag nekem tett közlései szerint az osztrák államtitkár nagyjában ugyanúgy informálta őt, mint engem, azzal a különbséggel, hogy a csehlengyel viszony tekintetében előtte kevésbé volt expansiv, továbbá Beck úrnak az osztrák-német viszonyra vonatkozólag mutatott passzivitását nem hangsúlyozta ki, és végül a magyar-lengyel viszonyra vonatkozólag az 489,