Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - VI. Ausztria külpolitikai elszigetelése és annexiójának diplomáciai előkészítése

közép-európai helyzetről s megértette velem, hogy ennek folyományaként történt kineveztetése. Akár ennek folyományaként, akár ennek dacára történt Messersmitli kineveztetése, tény az, hogy őt itt közép-európai szakembernek tartják s ezért egyike a ránk nézve itt újabban legfontosabbá vált embereknek. Igen jellemzetes tovább, hogy épp ezen „közép-európai szakember"-re esett az itteni választék, kiről ismeretes náciellenes beállítása. Ismerve az itteni közhangulatnak s az itteni vezető köröknek náciellenes érzületét, nem valószínűtlen, hogy Messersmith nem neveztetett ki ezen ismert elfogultsága dacára, hanem inkább annak következtében. Ebben látom Messersmith kineveztetésének jellemzetességét, mely újból reliefbe állítja az itteni német-ellenességet. * Az egyébként alkalmi udvariasságoktól dominált első beszélgetésünkből megemlítendőnek tartom, hogy Messersmith azt mondotta, hogy úgy az osztrák, mint a magyar kormány igen ügyes külpolitikát folytattak, hogy azt azonban az eddigi mesgyéken nem lehet a végtelenségig folytatni. Hozzáfűzte, „a csehszlovák kormányét sem". A három ország helyzetére alkalmazta az ismert szólamot: „They must hang together or they will hang .separately". A magam részéről ezen kevésbé kedvező alkalommal nem akartam a témába belemelegedni, e szavaknál azonban mégis megjegyeztem, hogy bizonyára jól értem, hogy szavaival nemcsak az említett három országra, hanem Romániára és Jugoszláviára is célzott, mire azt válaszolta: „Természetesen, — célzásom mindezen országokra vonatkozott". Közbevetem, hogy egész beszélgetésünkben Németország nem volt név szerint megnevezve, de természetes, hogy a „náci veszélyre" célzott. Beszélgetésének szavaiból kiviláglott kormányának az Angliával való kooperálás szükségének, de annak a tudata is, hogy minden késő lenne, ha az angolok várnának, míg fegyverkezéseik elérik plafondjukat. Fejtegette, hogy egy világkatasztrófa csak úgy kerülhető el, ha a két angolszász világhatalom összefog a többi „law abiding" nemzettel, a .„lawless" nemzetek ellen, akik ha tovább garázdálkodhatnak, úgy fel fogják borítani a világ békéjét. Ezen eszmefuttatás igen közel járt már Roosevelt chicagói beszédéhez, ami megerősítette azt a benyomásomat, hogy bár az Elnök — mint jelentettem — a rá nézve kedvezőtlen realitások folytán igen lényegesen letompította s elszürkítette chicagói szavait (87.

pol. 1937. sz. jelentésem

8), azok mégis hűen kifejezték valódi érzelmeit. Szavaiba belemelegedve, Messersmith papírjaiban keresgélt, majd felolvasott nekem egy passzust, mely saját szerzeménye lehetett, mely arra utalt, hogy az utóbbi években a „lawless" országok hol 100%-ban, hol rájuk nézve kedvező kompromissumokban érték el azt, amit akartak, ami a „lawless" fellépésnek valóságos premiumot nyújtott. Ez csak újabb 8 Pelényi János washingtoni követ 1937. október 7-én kelt 87/pol. 1937. sz. jelentésében Roosevelt elnök chicagói beszédét ismerteti. Küm. pol. 1937—10—3204. 487,