Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

Végül bátorkodom jelenteni, hogy a karácsonyi amnesztia ez idén elmarad. Bobrik követségi tanácsos ideiglenes ügyvivő Küm. pol. 1936—20/1—2417. (4165) Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték: M. E., H. M. VI. o. berlini és római követségeknek. 192. A RÓMAI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Róma, 1937. január 18. 10/pol. főn. 1937. Titkos Göring porosz miniszterelnök látogatása a legfényesebb külsőségek között zajlott le, a szokásos fogadásokra és ebédekre nem hívták meg a diplomáciai kart, amivel azt akarták dokumentálni, hogy a látogatás nem bír hivatalos jelleggel. A vendég a külügyminisztérium által reprezentatív célokra nemrégen kibérelt Villa Madama-ban szállásoltatott el, mely teljesen rendbe lett hozva. A Duce parancsára két nap alatt kiépítették az odavezétő és siralmas állapotban levő utat. Benyomásom az, hogy a látogatás célja és eredménye nem áll arányban a fogadás fényes külsőségeivel. Ciano, akit ma este — közvetlenül futárindítás előtt — felkerestem, általában nem látszott elragadtatva a porosz miniszterelnöktől. Azon leszek, hogy kijelentéseit a következőkben szóról szóra hozzam Nagyméltóságod tudomására: „Azon voltunk, hogy Göringet a legjobban fogadjuk és neki mindazt a tiszteletet megadjuk, ami őt magas állásánál fogva megilleti. A tárgyalások tisztára csak azt célozták, hogy a spanyol polgárháborúval összefüggő katonai természetű kérdéseket rendezzük." Arra a megjegyzésemre, hogy Göring el volt ragadtatva a fogadtatástól és nekem látogatásáról azt mondta, hogy az nem csak a spanyol, de egyáltalában az összes a két államot és Európát érdeklő kérdésekben a teljes kollaborációt biztosítja, Ciano így folytatta: „Ennek nagyon örülök és remélem, hogy ez tényleg így is lesz; de az olasz—német barátságnak és kollaborációnak alappillére a német—osztrák megegyezés, amelyet szigorúan be kell tartani. Igen sajnálatos volna, ha itt német részről hibák történnének." Kérdésemre, hogy ez alatt mit ért, a következőket válaszolta: „Göring az annexiót kívánja; és bár ki nem mondotta, ezt mi biztosan tudjuk. Ennek a ténynek az ad különös jelentőséget, hogy ő Hitlernek legbensőbb embere és a külpolitika irányításában is döntően befolyik." 342