Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után
Ciano gróf— dacára Varsónak az Olaszország ellen kimondott népszövetségi szankciók kérdésében tanúsított barátságtalan magatartásnak — kielégítőnek mondotta. Hozzáfűzte azonban, hogy a lengyel kérdésnek Olaszország szempontjából csak német és magyar vonatkozásban van nagyobb fontossága, míg olasz viszonylatban Varsó politikája sokkal csekélyebb jelentőségű. Arra az ellenvetésemre, hogy Lengyelország barátságos magatartása nagyon megerősítené a középeurópai blokkot és hogy a nyersanyagot illetőleg (szén, petróleum stb.) Lengyelországnak adott esetben igen fontos szerep juthatna, Ciano gróf nem reagált. Az a megjegyzésem sem tett nagyobb benyomást az olasz külügyminiszterre, hogy Angliának feltűnően barátságosabb magatartása Varsóval szemben is azt látszik mutatni, hogy London Lengyelország barátságát minden eshetőségre biztosítani akarja magának. Ezek után Ciano gróf rátért a Földközi-tengeri kérdésre. Előadta, hogy Angliának a kívánsága, hogy az összes földközi-tengeri partállamokkal közös megegyezést kössenek. Ez volna London felfogása szerint a legjobb megoldás. Ezzel szemben Mussolini elgondolása az, hogy az ilyen, az összes partállamokat magában foglaló egyezmény végeredményben mégis csak Olaszország ellen irányulna és ezért csak egy kétoldalú olaszangol egyezmény megkötésére volna kapható. A még rövid idővel ezelőtt nagyon feszült angol-olasz viszonyban Ciano gróf szerint némi enyhülés állott be. Messzemenő következtetéseket ebből azonban ma még levonni nem lehet. Ezzel kapcsolatban az olasz külügyminiszter a legszigorúbb titoktartás feltétele mellett Budapesten közölte velem, hogy az olasz kormány birtokába jutott egy már folyó évi márciusról keltezett utasítása Eden angol külügyminiszternek, melyhez csatolva volt Phipps berlini angol nagykövetnek jelentése Németország politikai és gazdasági helyzetéről. Eden utasításának tartalma röviden a következő: Németországnak a gazdasági helyzete nagyon súlyos és politikai helyzete is sok kívánnivalót hagy hátra. A legnagyobb veszélyét az európai békének — mondja Eden — a német imperializmus képezi és az ez ellen való küzdelem, Angliának legfőbb feladata. Csekélyebb mértékben, de mégis vonatkozik ez az olasz imperializmusra is. Anglia a békét mindkét állammal meg akarja óvni és ezért sürgeti a tárgyalásoknak mielőbbi megkezdését. Egyelőre azonban csak egy modus vivendire gondol úgy Németországgal, mint Olaszországgal, fenntartva magának a végleges állásfoglalást arra az időpontra, amikor teljesen fel lesz fegyverkezve. Mindeme körülmények tekintetbevételével — folytatta Ciano gróf — a locarnoi és földközi-tengeri megegyezés esélyei nagyon bizonytalanok. Ennek ellenére az olasz külügyminiszter meg van győződve arról, hogy 2 — 3 évre — hacsak rendkívüli incidensek nem borítják fel a helyzetet — a béke biztosítottnak látszik. Nem hiszi, hogy a spanyol probléma nagyobb bonyodalmakra adna alkalmat. Franciaország szerinte nem óhajt egy önálló Katalan köztársaságot már azért sem, mert neki magának 6—700.000 katalán nemzetiségű honpolgára van. Anglia pedig ma már nem fél attól, hogy Olaszországnak Spanyolországban territorális aspirációi vannak, hanem hitelt ad az olasz kormány ama ismételten megtett kijelentésének, hogy Mussolininak nincsenek Spanyolországban hódítási tervei. Igaz és ezt ma már mindenki tudja, hogy a Baleári szigeteken 315