Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

23-án kelt második számú kiegészítő jegyzőkönyvre, mely szerint tudvalevőleg politikai tárgyalásokat a három állam bármelyike harmadik államokkal csak a másik két állam előzetes értesítésével kezdeményezhet. Eme kötelezettség betartása iránt különösen az osztrák államtitkár mutatott nagy érdeklődést és ismételten megkérdezte Ciano grófot, hogy a németolasz megegyezés nem áll-e ezzel a kötelezettséggel ellentétben. Az olasz külügyminiszter kissé húzódozva ugyan, de végre elég határozottan nemmel válaszolt. Én ebben a kérdésben a szót majdnem teljesen átengedtem a láthatólag erősen izgatott osztrák külügyi államtitkárnak és csak annyit jegyeztem meg, hogy a Dunamedencének német és olasz érdekszférára való felosztása katasztrofális benyomást keltene. Ciano gróf erre azt válaszolta, hogy a német—olasz barátságos együttműködés a Dunamedencében két módon képzelhető el: vagy érdekszférák létesítése által vagy pedig egy olyan megegyezés útján, mely a két nagyhatalom iparának egymás elleni konkurrenciáját lényegesen csökkentené. Az olasz külügyminiszter biztosított, hogy az első sorban említett eljárási módozatra nem gondolnak, a másodikra még végleges megegyezés nincs, a tárgybavágó német — olasz tárgyalások azonban nemsokára megindulnak és azok lefolyásáról bennünket pontosan informálni fognak. ad 5. Eredetileg a következőképen hangzott: „II Ministro degli Affari Esteri dTtalia ed il Cancelliere Federale e Ministro degli Affari Esteri austriaco ed il Ministro degli Affari Esteri d'Ungheria si sono trovati pienamente concordi nel riconoscere la legittimità dell'uguaglianza di diritti in materia di armamenti anche per quanto riguarda l'Austria e l'Ungheria uguaglianza che risponde ad un elementare principio di giustizia. I tre Governi si terranno in rapporti ai fini della sua realizzione." Mindenekelőtt köszönetemet fejeztem ki Ciano grófnak és Schuschniggnak e kérdésben mutatott támogatásukért és jóakaratukért. Egyidejűleg ama kívánságomnak adtam kifejezést, hogy ez a pont ne túlságosan élesen fogalmaztassák meg, mert felmondaná az 1919-ben kötött kisebbségi szerződéseket, ami jelenleg egyáltalán nem felelne meg a magyar érdekeknek. Kijelentettem továbbá, hogy nem szándékozom a közel jövőben Magyarország fegyverzési kérdésében sem egyoldalú kijelentést tenni, sem pedig azt Genfben tárgyalások megkezdése útján szőnyegre hozni, éspedig a következő okokból: 1. Felfegyverzésünk pénzügyi teljesítőképességünk keretében amúgyis zavartalanul folyik. 2. A jugoszláv és csehszlovák követ az utóbbi időben kijelentette, hogy felfegyverkezésünk ellen, melynek állítólag minden részletét ismerik, nem fognak tiltakozni. Csak arra kért a két követ, hogy egyoldalúlag fel ne mondjam a trianoni békeszerződés katonai határozmányait, mert ez közvéleményükre való tekintettel arra kényszerítené őket, hogy erélyes represszáliához nyúljanak. Mindkét követ megérttette velem, hogy hajlandók volnának katonai egyenjogúságunkat elismerni, megfelelő területi garancia fejében. Mire én a leghatározottabban kijelentettem, hogy a katonai egyenjogúság magától értetődő dolog, amelyért semmi körülmények között sem volnék hajlandó bárminemű ellenszolgáltatásra. 309