Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

Az eszmecserék, illetőleg megállapodások tárgyáról először Ciano gróí tájékoztatott engem, mint azt táviratilag annak idején jelentettem is. Október 29.-én pedig Neurath báró fogadott és röviden összefoglalva a következőket mondotta: Az ötöskonferencia tekintetében teljes az egyetértés. Egyikük sem óhajt a régi locarnoi kereten túllépni. Belgium neutralitása nem képez zavaró körülményt, ez különben Németország szempontjából előnyös. Egyetértően megállapították, hogy az angolok az abesszíniai kérdést nem tekintik elintézettnek. Ha Anglia felszerelését bevégezte és még szövetségeseket is talált, úgy azon lesz, hogy a fölényét a Földközi-tengeren visszanyerje. Erre őt India birtokbatartása kényszeríti, ott dől el — előbb-utóbb — Anglia világhatalma. VIII. Edward angol király, Duff Cooper és Sir Sámuel Hoare, az angol légügyi miniszter földközi-tengeri útjai világosan ezt a célt és Itália bekerítését szolgálta. De az angol felszerelés Németország, mint a kontinens leghatalmasabbnak alakuló állama ellen is irányul. Ezért úgy Németország, mint Olaszország közös érdeke az angol politikát különleges figyelemmel kísérni. Hangsúlyozták, hogy fenti tény ellensúlyozására Olaszországnak a Földközi-tengeren barátokat kell szereznie. Elsősorban Jugoszlávia és Görögország megnyeréséről van szó. Olaszország máris elhatározta, hogy Jugoszláviával javítani fogja viszonyát. Ciano gróf szerint ezt avval is elő fogják segíteni, hogy feladják a horvát emigráció támogatását. Itt tudomására hoztam Neurath bárónak, hogy Ciano gróf már tájékoztatta Nagyméltóságodat a Jugoszláviával szemben folytatandó békülékeny politikáról, de hangsúlyoztam azt is, hogy az olaszok egyúttal igen lojálisán bejelentették, hogy ez nem történhetik a mi rovásunkra, sőt ellenkezőleg a jugoszláv—magyar jóviszony úgyszólván előfeltétele az olasz engedékenységnek. Neurath báró ezt tudomásul vette, de célzott az olaszok ismert sacro egoismusára és arra, hogy Olaszországnak az említett angol vonatkozásban elsőrendű érdeke, hogy Jugoszláviával egy modus vivendit találjon, mert amint ismeretes, az angolok már most is biztosították maguknak a dalmát tengerparton repülőterek használatát. Jugoszláviával szemben tehát a német és olasz barátságos tendencia egyezik. A Duna-medencében egyező irányú érdeket állapítottak meg. Az osztrák kérdést elintézettnek tekintik. Itt megemlítettem, hogy Ciano gróf velem szemben hangsúlyozta azon meggyőződését, hogy a németek őszinte politikát követnek és hogy lojálisán be fogják tartani a július 11.-i megegyezést, továbbá hogy ezek után ő közöttük az osztrák kérdést nem létezőnek tekinti. Neurath báró kijelentette Ciano grófnak, hogy Németország nem csatlakozik a római paktumhoz. Megállapodtak azonban abban, hogy a gazdasági vonatkozásokat kölcsönösen kimélyítik különösen Abesszínia területére és e tekintetben kiegészítik a fennálló gazdasági szerződést. A kisantant közeledési szándéka a római paktumhoz szintén szóba került közöttük. Neurath báró velem szemben különösen kiemelte a cseh agresszivitást e tekintetben és utalt az október 28.-i ismert prágai kommü300