Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után
V és még a leszerelési konferenciának összeülése előtt a fegyverkezési kérdésekkel való foglalkozás volt a feladata. Ugyanígy emlékezni fog a t. Bizottság arra is, hogy ezzel kapcsolatban Magyarország delegátusa kijelentette volt, hogy bizonyos államoknak a fegyverkezési egyenjogúság kérdésében elfoglalt elvi álláspontja miatt a magyar delegáció kénytelen a közgyűlési leszerelési bizottság munkálataiban való részvételtől tartózkodni. 2 5 Az adott helyzetben így kellett eljárnunk éspedig két okból: először, mert Magyarország mindaddig, amíg fegyverkezési egyenjogúsága elismerve nincs, a fegyverkezési, illetve leszerelési kérdésekre vonatkozó semmiféle tárgyalásokban nem vehet részt; és másodszor azért, mert még a trianoni szerződéssel megtörtént leszerelt helyzetünkre való tekintettel gyakorlatilag sincs értelme annak, hogy belekapcsolódjunk oly tessék-lássék tárgyalásokba, amelyekben oly államok állanának velünk szemben tárgyaló felekként, amelyek erősen fel vannak szerelve és fegyverkezésüket, legnagyobb részben, ezidőszerint is erőteljesen tovább folytatják. Tisztelt Külügyi Bizottság ! A miniszterelnök úr a múlt héten a parlamentben tartott beszédében nem hagyott kétséget aziránt, hogy a magyar külpolitika továbbra is az eddigi, nézetünk szerint bevált utakon fog haladni. Barátainkkal való jóviszony ápolása és kimélyítése, amint a Külügyi Bizottság előtt túlontúl ismeretes, nem jelenti azt, hogy el akarjuk vágni más államokkal való korrekt kapcsolatok megteremtésének útját. Magyarország egy állammal szemben sem viseltetik ellenséges érzelmekkel. Ez az ország 16 év óta állandóan a békét keresi. Természetesen áll ez a kisentente országaira is, amelyekkel kapcsolatban május 28.-án tartott költségvetési beszédem során kijelentettem, hogy ha Magyarország mint teljesen egyenjogú fél leülhet a tárgyaló asztalhoz és szerény és természetszerű követelményei a túloldalon elismerésre találnak, részünkről semmi akadálya sem lesz annak, hogy a dunai államok gazdaságilag és talán idővel politikailag is kooperáljanak egymással és a Duna mentén beálljon a valódi biztonságnak és az igazi békének az az állapota, amelyet mi őszinte szívből várunk és óhajtunk. Ez más szóval annyit jelent, hogy bármennyire óhajtjuk is a kibékülést, az nem lehet csak öncél. Nem jelentheti mostani általában nem kedvezőtlen politikai és gazdasági helyzetünknek kockáztatását, elégtelen politikai és gazdasági ellenszolgáltatások fejében. Nem jelentheti alacsonyabbrendűségünknek megrögzítését és végül nem jelentheti barátaink érdekeinek megsértését. Örömmel állapítom meg, hogy szomszédainknál is itt-ott barátságosabb hangokat hallunk Magyarország külpolitikájáról és annak elismerését, hogy ez a külpolitika a légkör enyhítéséhez hozzájárul. Ezért bár talán még nagy türelemre lesz szükség, nem mondunk le arról a reményről, hogy a túloldalon végül felülkerekedik a jobb belátás és ezáltal lehetővé válik 2 5 A leszerelési konferencia munkálatai az 1936-os esztendőben is szüneteltek. A szeptemberi közgyűlésen Tánczos Gábor tábornok, első magyar delegátus hosszabb beszédben sürgette a fegyverkezési egyenjogúság megvalósítását, majd amikor több északi állam indítványára összehívták a III. leszerelési bizottságot, Tánczos bejelentette, hogy annak munkálataiban a magyar delegáció nem kíván részt venni. 298
