Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

megemlítette Magyarországot is. Én akkoriban azt válaszoltam neki, hogy itt úgy látszik tévedés forog fenn, mert bennünket osztrák részről csak két nappal a megegyezés létrejötte előtt informáltak. Ha mi mégis idejekorán értesülve voltunk a tárgyalások megkezdéséről és azoknak kedvező esélyeiről, úgy ezt a németek előzékenységének köszönhetjük, akik már hetekkel július 11. előtt bennünket részletesen tájékoztattak.) Schmidt ezután előadta, hogy a bécsi csehszlovák követség őt már többször és nyomatékosan kérte, hogy berlini útja alkalmából ne csak rövid időre álljon meg Prágában. Az államtitkár hosszasan fejtegette egy ilyen látogatás előnyeit a római csoport és a kis-entente gazdasági közeledése szempontjából. Egész előadásából kicsengett a bizalmatlanság Németországgal szemben és ezzel kapcsolatban a Csehszlovákiával való jóviszony ajánlására irányuló osztrák törekvés. Utalt egyébként arra is, hogy értesülése szerint Berlin maga is keresi a közeledést Prágához. Azt válaszoltam neki, hogy Berlin legalább a mi értesüléseink szerint, nem éppen barátságos érzelmekkel viseltetik Csehszlovákia iránt. Igaz, hogy Hitler Führer és birodalmi kancellár összes szomszédainak, így tehát Csehszlovákiánakis, meg nem támadási szerződést ajánlott fel, de ebből túl vérmes következtetéseket levonni nem lehet. Azután hosszasan fejtegettem Benes köztársasági elnök ellenséges és gyűlölködő politikáját Magyarországgal szemben. Kiemeltem, hogy minden ellenünk irányuló intrikában és sajtóhadjáratban Benes kezét fedeztem fel, így például a frank ügyben'

7 és legutóbb is, amikor a marseille-i merénylettel kapcsolatban Magyarország és Jugoszlávia között komolyabb feszültség keletkezett.

1

8 Benes politikája — folytattam — mindig arra irányult, hogy bennünket térdre kényszerítsen és azután diktálhassa nekünk a „kibékülés" feltételeit. 1929ben Prága felmondotta a magyar—csehszlovák kereskedelmi szerződést abban a reményben, hogy a csehszlovák piac elvesztése gazdasági helyzetünkre katasztrofális következményekkel fog járni. De Benes politikája minden téren csődöt mondott. Politikai helyzetünk új, megbízható barátok szerzése által lényegesen javult, gazdaságilag pedig teljesen függetlenítettük magunkat a csehszlovák piactól, amennyiben sikerült kiviteli terményeink számára más országokban (Olaszország, Ausztria, Svájc, Németország) megfelelő elhelyezést találni. Eme rendkívüli nehéz küzdelmek árán elért jó pozícióról nem vagyunk hajlandók Csehszlovákia kedvéért lemondani. A politikai közeledést a mai helyzetben egyáltalán kizártnak tartom. A gazdasági köze1

7 Az 1925 decemberében leleplezett frankhamisítási ügy kapcsán a csehszlovák sajtó éles támadást indított a magyar kormány ellen. Benes külügyminiszter 1926. január 3-án utasítást adott a kormányhoz közel álló lapok képviselőinek, hogy a leghatározottabb formában követeljék az ügy népszövetségi kivizsgálását és a csehszlovák—jugoszláv korridor megteremtését. 1

8 Barthou francia külügyminiszter és Sándor jugoszláv király 1934. október 9-én Marseilles-ben történt meggyilkolásában a magyar hatóságok súlyosan kompromittálták magukat. A nemzetközi vizsgálat kiderítette, hogy a merénylők magyar útlevéllel utaztak, továbbá, hogy az előzetes katonai kiképzést a magyar—jugoszláv határ közelében fekvő Jankapusztán nyerték. A jugoszláv kormány követelte, hogy Magyarországnak a gyilkosságban játszott szerepét a Népszövetségben tárgyalják meg. Emiatt éles sajtóháború kezdődött Magyarország és Jugoszlávia között. 287