Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után

160. A BÉCSI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Bécs, 1936. október 23. 179/pol. — 1936. Az osztrák hazafias arcvonal folyó hó 17 —18.-i bécsi nagygyűlése programmszerűen, minden zavar nélkül folyt le. Két esemény teszi ezt a gyűlést emlékezetessé, mégpedig Schuschnigg kancellárnak a front hivatalgondnokai előtt a szombat esti úgynevezett sorakozón mondott programmatikus beszéde, valamint az a felvonulás, amelyet a front vasárnap a császári idők dísz-szemleterén, a Schmelt-en rendezett. Ez a gyűlés 350 000 résztvevőjével a legnagyobb politikai tüntetés volt, amelyet Ausztria valaha is látott. Példás rendben történt lebonyolítása az arcvonal vezetőségének szervezői készségét dicséri, méretei pedig az új államrend nagy és a jövőre is kiható sikerét jelenti. A kancellár beszédével, amelynek szövegét mellékelem,

1

2 szónoki lendületben túltett önmagán. Tanulságos visszapillantásokból kiindulva, a következő elvi és tárgyi bejelentéseket tette, amelyek kormányzata szempontjából programmszerűeknek tekinthetők: 1. Starhemberg herceg és a védalakulatok érdemeit újból hálás elismerésben részesítette. 2. A milicia vezérparancsnokságára Hülgerth tábornokot, a karintiai szabadságharc

1

3 és Heimatschutz vezérét és jelenlegi tartományfőnököt hívta meg (Baar Baarenfels vicekancellár felmentését ,,kérte"). 3. A július 11.-i egyezményt nem szabad belpolitikai szemszögből nézni. A német kormánnyal egyetértésben tudja magát abban, hogy az egyezménnyel (Ausztria mint szabad állam) adalékot szolgáltattak az európai békéhez. 4. Az arcvonal nem nézi senkinek régi politikai hitvallását, hanem csak azt, hogy mint gondolkozik most és mire használható. 5. A front nem tűri tagjainak társadalmi osztályok vagy politikai színek szerinti megkülönböztetését. Csak piros — fehér—piros Ausztriának szabad léteznie. 6. A monarchista propagandának és mozgalomnak a fronton belül helyt adnak, amíg az arcvonal céljainak alárendelkezik. Nincs helye az arcvonalban azoknak, akik Ausztria múltját és vele a Habsburg házat gyalázzák. 7. Az államforma kérdése Ausztria kizárólagos belügye, amelybe sem külföldi hatalmaknak, sem nemzetközi fórumnak beleszólása nincs. Erről egyedül az osztrák nép hivatott dönteni. 8. Az arcvonal kampóskeresztes zászlóját az ország zászlójával egyenrangúvá, a ,,Lied der Jungend"-et második nemzeti himnusszá teszik. 1

2 Itt nem közöljük. 1

3 1918 után Ausztria és Jugoszlávia között éles ellentétek robbantak ki DélKarintliia hovatartozása miatt. Osztrák szabadcsapatok fegyveres harcokat folytattak a benyomuló jugoszláv alakulatokkal. A konfliktusnak a versailles-i békekonferencia vetett véget: 1920-ban népszavazást rendeltek el a vitás területen. 282