Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet
Iratok - III. A német—olasz tengely megszilárdulása. A német—osztrák kapcsolatok alakulása az 1936. július 11-i egyezmény után
Minden józanul ítélő ember be fogja látni, hogy az efajta agitációt ölhetett kézzel nem nézhetjük. Neurath báró az agitátorok kiutasítása ellen kifejezetten nem emelt kifogást, de megismételte ama kérését, hogy igyekezzünk a még fennálló nézeteltéréseket kiküszöbölni. Válaszomban kifejtettem, hogy amint időm engedi, Mackensen budapesti német követtel a kérdés elvi részét itt Budapesten le fogjuk tárgyalni és eredmény esetén Pataky államtitkárt Berlinbe fogjuk küldeni a követendő eljárás részleteinek megbeszélése végett. (Neurath báró a rákövetkező nap ugyanezt a kérdést Darányi helyettes miniszterelnökkel behatóan letárgyalta. Lásd szeptember hó 23-án kelt napi jelentést Anyácsáról. 1 0) ad 12) A magyar belpolitika esetleges alakulására vonatkozó, kérdésére azt válaszoltam Neurath bárónak, hogy Gömbös ministerelnök távozása esetén is úgy a magyar bel- mint a külpolitika változatlan fog maradni. ad 13) Szóbahozta a Kormányzó Ur Ö Főméltósága augusztus végei Berchtesgadenben tett látogatását és arról azt mondta Neurath báró, hogy ő a Hitler előtt Triestre vonatkozólag elhangzott nyilatkozatot nem vette komolyan és erről meggyőzte a Führert is. ad 14) A magyar külpolitikáról beszélve részletesen előadtam Neurathnak, hogy mind azok az ellenségeink, nevezetesen a kis entente által terjesztett hírek, mintha mi mindenáron háborút akarnánk, alaptalan és nevetséges koholmányok. Mi legszívesebben látnánk, ha még sokáig béke uralkodnék és egész biztosan nem fogunk háborút provokálni. Ha a ma már a kis entente által is elismert békés politikánk ellenére mégis háború törne ki, úgy reméljük, hogy ez csak néhány év múlva következik be, amikor már némileg fel leszünk fegyverkezve. Ami pedig a Neurath báró által annyira sürgetett jugoszláv politikát illeti, kifejtettem, hogy mi érdekeink megsértése nélkül és a lehetőségek határain belül hajlandók vagyunk nagy hatalmi barátaink tanácsait követni annál is inkább, mert valószínűleg ezekkel fogunk az eljövendő háborúban együtt harcolni. Ezzel szemben elvárhatjuk azonban, hogy ők Belgrádra éppen olyan nyomást gyakoroljanak, mint ezt Budapesttel állandóan teszik. A magyar—olasz viszonyról azt mondottam Neurath bárónak, hogy az a lehető legjobb és legintimebb, de véglegesen nem kötöttük le magunkat. Itt két szabad és független országnak önkéntes együttműködéséről van szó, amely bizonyára még szorosabbá fog válni, ha a kis entente magatartását nem változtatja meg. Különösen kiemeltem Mussolininak a magyar—jugoszláv konfliktus idején tanúsított rendkívül barátságos és erélyes magatartását és ama nyilatkozatát, amely szerint abban az esetben, ha a katonai egyenjogúság kérdésével kapcsolatban a kis entente fegyveres közbelépéssel fenyegetőznék, azonnal mozgósít és szembeszáll eme politikai csoport államaival. Ilyen körülmények között — folytattam — nem lehet azon csodálkozni, hogy a magyar kormánynak kifejezetten németbarát politikája ellenére is a közvélemény egy tekintélyes része jobban lelkesedik Olaszországért, mint Németországért. 1 0 A napijelentést nem találtuk meg. 277
