Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - II. Az 1936. július 11-i német—osztrák egyezmény

A találkozóra azért volt szükség, mert a lefolyt félév politikai eseményeiből a kisentente azt a tanulságot szűrte le, bogy a jövőben fokozottabb mértékben kénytelen a saját erejére támaszkodni. Eddig abban a tudatban ringatta magát, bogy biztonságát a nagyhatalmak garantálják; az olasz— abesszin konfliktus azonban kimutatta Angolország gyengeségét, a Rajna zóna megszállása pedig Franciaországét. A jövőben tehát nem bízhatják többé magukat a nagyhatalmakra, hanem önmaguknak kell biztonságukról gondoskodni. A három államfő tehát megbeszélte mindama lehetőségeket, amelyek a közeljövőben felvetődhetnek. A főcél az volt, hogy az esetenként tanúsítandó magatartást közös nevezőre hozzák, vagyis megállapítsák, hogy adott esetben mit fognak cselekedni. Az általános elvek megállapítása után a mostan folyó vezérkari tanácskozásokon dolgozzák ki a részleteket. A vita főleg az Anschluss és a restauráció kérdése körül forgott. Mit tegyenek, ha Németország erőszakkal valósítja meg az Anschlusst és mi a teendő, ha puccs révén adódik ez a helyzet? Mozgósítsanak-e és ha igen, mi a következő lépés? Milyen hatalmakra és mennyiben kell ilyen esetben tekintettel lenniök? Abban egységesek, hogy sem az Anschlusst, sem a restaurációt nem engedik meg. Ezt nekem annyival inkább megmondhatja, mert véleménye szerint ezekben a kérdésekben Magyarország voltaképpen az ő táborukban van, hiszen sem az egyik, sem a másik nem áll érdekünkben. Megállapodtak továbbá abban, hogy kiépítik a kultúrkapcsolatokat: művészek, tudósok, tornaegyletek és cserkészek kölcsönös látogatását stb. Megkérdeztem, hogy mennyiben volt szó rólunk, mert mi mindig csuklási kapunk, valahányszor a kisentente konferenciázik? Krofta mosolyogva azt válaszolta, hogy ez esetben Magyarországról igazán nem volt szó. Erre ezúttal nem is volt ok, mert tudomásul vették és bíznak abban, hogy Magyarország a felfegyverkezés terén nem követi az osztrák példát. Yörnle s. k. követségi tanácsos ideiglenes ügyvivő Küm. pol. 1936—7/7—2132^ Sokszorosított másolat. 217