Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

Nemleges választ adtam neki és hozzáfűztem, hogy elsősorban Gömbös miniszterelnöknek 1934. október havában tett varsói látogatásának visszaadásáról van szó, de azért természetesen meg fogjuk beszélni a lengyel miniszterelnökkel az általános európai helyzetet. Ezután áttértem Hitler kancellárnak tervbe vett német — csehszlovák megnemtámadási szerződésére és egészen nyugodt, de éppen olyan határozott hangon a következőket közöltem a német követtel: Ennek a szerződésnek esetleges létrejövetele szánalmasan rossz benyomást tenne az egész magyar közvéleményre, amely azt úgy értelmezné, mint Magyarország hátbatámadását a rendkívül nehéz időben. Kétségtelen, hogy a tervbe vett szerződés megerősítené Prágának ezidőszerint igen gyenge nemzetközi pozícióját és Benes a német gondtól teljesen megszabadulva Tsiztosan felhasználná ezt az alkalmat arra, hogy ismeretes dunaföderációs tervét az eddiginél sokkal erélyesebb módon szorgalmazza. Egyáltalában nem tartom kizártnak — folytattam — hogy a mi helyzetünk ezáltal annyira nehézzé válnék, hogy kénytelenek lennénk ez esetben legalább bizonyos fokig Benes csehszlovák köztársasági elnök kívánságait honorálni. Beállhat ennek következtében az a helyzet is, hogy Magyarországon a németellenes franciabarát elemek kerülnek felül és a mai németbarát politikát folytató ministerek kénytelenek lesznek állásaikat a fenti irányzat képviselőinek átengedni. Hangsúlyoztam, hogy soha nem voltam barátja a magyar—német barátság kifelé való erős hangoztatásának, mégis azt hiszem, hogy Németország tartózkodó magatartása velünk szemben már túllépi a megengedhető határokat. Állandóan fáradozunk már évek óta azon, hogy az osztrákokat közelebb hozzuk a németekhez, de Berlinben ezen a téren mindig csak visszautasító vagy kitérő válaszokat kaptunk. A magyarországi német kisebbségeknek bujtogatása most sem szűnt meg. A március hó végén Bómában lefolytatott tárgyalások során újból hangsúlyoztuk annak a szükségességét, hogy Németország a római paktumba felvétessék, amivel szemben úgy Olaszország, mint Ausztria képviselőinél nagy megértést találtunk. Németország — mondottam tovább — mindezt hideg közönnyel fogadja és barátságos magatartásunkra azzal válaszol, hogy Prágával, mindennemű magyarellenes campagne központjával, hosszú időre normális viszonyt óhajt létesíteni. Én — folytattam — ennek a magatartásnak a következményeiért természetesen el kell, hogy hárítsam a felelősséget magamról. Objektíve meg kell állapítanom, hogy mennyire más Mussolini magatartása, aki 1934-ben a magyar-jugoszláv konfliktus idején hajlandó volt szükség esetén fegyveres erővel is megvédeni Magyarországot egy esetleges jugoszláv támadással szemben és akinek magatartása velünk szemben jelentékenyen megerősítette nemzetközi pozíciónkat. Igaz, hogy Németország gazdaságilag igyekszik Magyarországot támogatni, de összes szakembereink nézete szerint számolni kell azzal, hogy ez csak ideig-óráig tartó állapot. Egyáltalában pedig — fejeztem be — a politikai támogatás mindig sokkal nagyobb értékű, mint a gazdasági kollaboráció, kivált olyan nehéz 192