Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

szláviának nagyon meg kellene gondolnia, hogy egy ily egyezményhez csatlakozzék-e. Arra a kérdésemre, hogy minő összefüggésben áll a dunai probléma politikai rendezése a népszövetségi paktum 16. cikkével, Martinac azt válaszolta, hogy e cikk fogalmazása nem világos, hanem a cikknek hézagai vannak, amelyekbe a kollektív biztonság eszméje beépíthető volna. Martinac ennek kapcsán megjegyezte, hogy a jugoszláv külpolitika általában nem rokonszenvez a többoldalú szerződésnek megkötésére irányuló tervekkel, hanem inkább a kétoldalú szerződéseket favorizálja, melyeket Németország is ajánl. Ily értelemben nem volna akadálya egy Ausztriával kötendő döntőbírósági, barátsági és meg nem támadási szerződésnek, de minden más ennél messzebbmenő lekötöttség nem jöhet szóba, tehát a kölcsönös segélynyújtás sem. Martinac azután, anélkül, hogy erre nézve hozzá kérdést intéztem volna, megjegyezte, hogy Oroszországgal szemben a jugoszláv külpolitika álláspontja nem változott, úgy látszik tehát, hogy Hodzsa a megbeszélések során ezt a kérdést is szóba hozta. Oroszországnak az európai politikában való fokozottabb térfoglalását Jugoszlávia, mondá Martinac, nem látja szívesen és pedig nemcsak érzelmi momentumokból kifolyólag és azért, mert a bolsevizmus terjedésétől tart, hanem mert e térfoglalás elsősorban Németország ellen irányul. Kérdéses, hogy Martinacnak a fentiekben előadott közlései teljesen őszinték voltak-e. Akármint legyen is azonban, szavaiból egyrészt kitűnik, hogy amint ezt más forrásból vett értesüléseim is igazolják s mint távirati jelentésemben is kiemelni szerencsém volt, Stojadinovic francia nyomás alatt járult hozzá a Hodzsa féle dunatervek kidolgozásához, másrészt hogy Jugoszlávia határozott ellenállást tanúsít minden oly kísérlettel szemben, mely Németország ellen irányul s ahhoz való viszonyát megbolygathatná, végül hogy a Dunaproblémának Hodzsa elgondolásai alapján való megoldását illetően itt kimondott skepticizmussal viseltetnek. Alth rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Küm. pol. 1936—7/23—590. (822) Eredeti tisztázat. Másolatban megküldték : M. E., H. M. VI. o., londoni, párizsi, berlini, római, moszkvai, bécsi, prágai és bukaresti követségeknek. 58. A RÓMAI MAGYAR KÖVET JELENTÉSE A KÜLÜGYMINISZTERNEK Róma, 1936. március 1. 53/pol. — 1936. Szigorúan bizalmas Hassell német nagykövet az utolsó tizennégy napban két ízben is folytatott hosszabb megbeszélést a birodalmi vezérkancellárral, aki meg10* 147