Diplomáciai Iratok Magyarország Külpolitikájához 1936-1945, 1. kötet

Iratok - I. A német—olasz közeledés hatása Ausztria nemzetközi helyzetére

osztrák fődelegátus egy olyan nyilatkozatot adott, mely semmi újat nem tartalmaz, csak a régi álláspontot tartja fenn, amely röviden abba foglalható össze, hogy Ausztia egyelőre lemond a restaurációról, mely nem aktuális, de továbbra is fenntartja a monarchikus eszmét és azt a felfogást, hogy a független Ausztria csak monarchikus államformában boldogulhat. A nyilatkozatok, amelyek a megbeszélésekről a francia sajtóban megjelentek, nem elégítették ki a kis-entente-ot, elsősorban Jugoszláviát. Az angol sajtó pedig hangsúlyozta, hogy nem szabad túl nagy fontosságot ezeknek a megbeszéléseknek tulajdonítani, annak az aggályának ad kifejezést, hogy az ilyen megbeszélések egy későbbi időpontban gyengíthetnék a hatékonyságát és presztizsét a genfi népszövetségi intézménynek. Részt vett a megbeszéléseken Borisz bolgár király is, akitől szívesen hallottak volna a párisiak egy olyan szabatos nyilatkozatot, hogy hajlandó a Balkánpaktumhoz csatlakozni. Ez azonban nem következett be. Űgy Közép-Európa gazdasági megszervezésében, amint előrelátható volt, mint az osztrák és a bolgár kérdésben elmaradt a pozitívum. Ezt különben még Litvinoff orosz külügyi népbiztos is megállapította. A Temps folyó hó 6-i számában nem is mulasztja el, inteni a francia közönséget, hogy ne essék tévedésbe ezeknek a diplomáciai megbeszéléseknek természetét és horderejét illetőleg. Valóban — mondja a lap — nincsen szó tárgyalásokról, amelyek konkrét program alapján folynának le, sem arról, hogy egy nagyobbméretű vállalkozás rögtönöztessék, amelytől biztosan várni lehetne Közép-Európa politikájának a megszilárdulását. Fontosnak tartja a Temps közvéleményt óvni a túlzott reményektől és illúzióktól, amelyek csak csalódásokhoz vezethetnének. Hangsúlyozta Quai d'Orsay félhivatalosa, hogy nem szabad szem elől veszíteni, hogy Közép-Európa politikai és gazdasági megszervezése nem történhetik meg Olaszország aktív részvétele nélkül. Olaszország pedig a középeurópai és a dunai problémával csak akkor tud foglalkozni, ha az ethiopiai kérdés végleg le van zárva. Ezt hangsúlyozta maga a francia külügyminiszter, valamint Starhemberg herceg és Hodzsa csehszlovák ministerelnök. Eme megbeszélésekről megjelent francia hivatalos nyilatkozatból is kiviláglik, hogy ezek az eszmecserék kézzelfogható eredményre nem vezettek, mert csak annyit állapítottak meg, hogy azok megerősítették Franciaország és a kis-entente államai között a kapcsolatot és megjavították a politikai légkört Ausztria és a kis-entente között. Hogy az utóbbi milyen mértékben történt meg, arról teljesen tájékozva vagyok az után a beszélgetés után, amelyet az osztrák külügyminiszterrel most Bécsben folytattam. Tisztelt Bizottság ! Amikor Párisba érkeztem, eredetileg az volt az elgondolásom, hogy amennyiben Flandin francia külügyminiszter rendkívül elfoglaltsága és az én rövidre szabott tartózkodásom megengedi, udvariassági látogatást teszek nála annak ellenére, hogy incognito voltam Párisban és rövid tartózkodásomat a francia kormánynak nem is jelentettem be. Mikor azonban megállapítottam, hogy a francia sajtó, mint ezt maga a Temps is kiemeli, hogy barátok közti természetes eszmecseréből világraszóló fontos eseményt akarnak egyesek csinálni, erről a szándékomról letettem. Nem tartottam sem ildomosnak, sem opportunusnak, hogy akár csak átszólag is bekapcsolódjam olyan megbeszélésekbe, amelyekről előrelát119